Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2016. június 21-én (300. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5089

[…] napidíj nem önálló tevékenységből származó jövedelemként adó- és járulékfizetés alá esik. Az Szja-tv. 25. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis nem önálló tevékenységből származó bevételnek minősül – egyebek mellett – a költségtérítés is, melyből a jövedelem megállapításához a 3. számú melléklet rendelkezései szerint elismert költség – legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig – vonható le, azonban az elismert költségek között a belföldi napidíj nem szerepel. Az Mt. sem írja elő kötelezően a kiküldetés esetére napidíj fizetését, azonban úgy rendelkezik, hogy a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel [Mt. 51. § (2) bekezdés]. Az Szja-tv. 3. §-ának 10. pontja értelmében hivatali, üzleti utazásnak minősül a magánszemély jövedelmének megszerzése, illetve a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés miatt szükséges utazást, de ide nem értve az olyan utazást, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti. Az Szja-tv. 7. §-a (1) bekezdésének g) pontja úgy szól, hogy a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni – többek között – a hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg, és ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti. Tehát az értékesítők munkavégzésével kapcsolatosan felmerült szállodai költségeket a cég számla, bizonylat ellenében köteles megtéríteni, amely így nem számít a magánszemélyeknél bevételnek akkor sem, ha a szállodai szolgáltatás igénybevételére azon a településen kerül sor, ahol a munkaadó székhelye is található, ez utóbbi esetben feltételezve, hogy a szállodai szolgáltatást igénybe vevő munkavállaló lakóhelye, tartózkodási helye nem a cég székhelye szerinti településen található. Hangsúlyozni kell, hogy a szállodai költségek felmerülésének szükségességét, miszerint is azok kifizetésére a munkavállalók munkavégzésével szoros összefüggésben, indokoltan került sor, hitelt érdemlő adatokkal, dokumentumokkal kell minden esetben alátámasztani. Egyes meghatározott juttatásnak esetükben a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó étkezés vagy más szolgáltatás minősülhet [Szja-tv. 70. § (1) bekezdésének a) pontja], 1,19 x 15 százalék szja + 27% eho megfizetése mellett. Végezetül megjegyezzük, hogy csak megfelelő munkaszerződés kérdése, hogy az értékesítők munkavégzése esetén kiküldetésről (is) lehessen beszélni. A felek közös megegyezéssel bármikor módosíthatják a munkavégzés helyére vonatkozó szerződési feltételeket, ezért ha a munkaszerződés a munkavégzés […]