Túlvett szabadság
Kérdés
Továbbra is igaz, hogy a munkáltató nem vonhatja le a túlvett szabadságra járó bért abban az esetben, ha a munkavállaló munkaviszonyának megszűnésekor kiderül, hogy több szabadságot vett igénybe, mint ami időarányosan járt volna? Használható ebben az esetben az Mt. 121. §-ának (1) bekezdése, 95. §-ának (5) bekezdése, 155. §-ának (4) bekezdése, 156. §-ának (2) és (4) bekezdései, valamint a 161. §-ának (2) bekezdése?
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2013. október 15-én (246. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4204
[…] követelheti vissza.Ettől eltérően "Az új Munka Törvénykönyve és magyarázata" című, másik szaklapban található szakmai értelmezés fenntartja a régi Mt. 136. §-ának (2) bekezdésében foglalt rendelkezéshez fűzött szakmai értelmezésben foglaltakat, amely szerint: ha a munkavállaló a munkaviszonya megszűnéséig az őt megillető szabadságnál többet vett igénybe, a különbözetre kifizetett munkabért köteles kifizetni.A munkáltató a túlfizetést a jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésére vonatkozó szabályok (Mt. 164. §) szerint követelheti vissza a munkavállalótól.Az Mt. 95. §-ának (4) bekezdése az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni megfelelően, ha a munkaviszony a munkaidőkeret lejárata előtt, a (4) bekezdésben meghatározott címeken szűnik meg, és a munkavállaló a beosztás szerinti munkaidőre járó munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült; az Mt. 121. §-ának (1) bekezdése arról rendelkezik, hogy a munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg, a szabadság időarányos része jár; az Mt. 155. §-ának (4) bekezdése többek között arról rendelkezik, hogy a (4) bekezdésben megjelölt esetben a munkáltató a többletkifizetést az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint vonhatja le; az Mt. 156. §-ának (2), (4) bekezdései arról rendelkeznek, hogy az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkavállaló a (2) bekezdésben foglaltak szerint elszámolt munkabérnél magasabb összegű munkabérben részesült; az Mt. 161. §-a (2) bekezdésének b) pontja arról rendelkezik, hogy a munkáltató követelését többek között levonhatja, ha az előlegnyújtásból ered.A fentiekben felsorolt és megjelölt Mt. rendelkezések közül az Mt. 121. §-ának (1) bekezdése kétségtelenül és egyértelműen arra utal, hogy a munkavállalót, ha a munkaviszonya év közben szűnt meg, kizárólag az éves rendes szabadság időarányos része illeti meg.A fentiekben felsorolt további Mt. rendelkezések álláspontunk szerint az ott megjelölt szabályozási tárgykörökhöz kapcsolódóan rendelik el esetenként a többletkifizetés előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerinti levonhatóságát.Álláspontunk szerint a munkavállaló részére a munkaviszony megszűnéséig időarányos éves szabadságot meghaladó többletszabadság napokra kifizetett távolléti díjak, mint munkabérek a munkavállaló munkabéréből, annak hozzájárulása nélkül egyoldalúan nem vonhatók le az előlegnyújtásból eredő követelésre vonatkozó szabályok szerint.A kérdésben megjelölt, a fentiekben ismertetett jogszabályi rendelkezésekből ilyen tartalmú következtetések nem vonhatók le.Szeretnénk megjegyezni, hogy amikor a munkavállaló részére az adott tárgyévben egy vagy több alkalommal meghatározott mértékű éves rendes szabadság kerül kiadásra, amely időszakra a munkavállalót távolléti díj illeti meg, a munkavállaló részére esetenkénti távollétidíj-kifizetések akkor még nem minősülnek jogalap nélkül kifizetett munkabéreknek, ugyanis az általános tapasztalatok szerint az éves rendes szabadságrészek esetenként történő kiadása, illetve a távolléti díjak kifizetésének időpontjában még nem ismert az a körülmény, hogy a munkavállaló munkaviszonya az adott tárgyév végét […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*