Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2013. szeptember 24-én (245. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4193

[…] A módosítást megelőzően az Mt. úgy rendelkezett, hogy a betegszabadság kiadásánál, ha a munkavállaló a munkaszüneti nap miatt mentesült volna a munkavégzési kötelezettsége alól, akkor ezt a napot is munkanapnak kellett tekinteni, míg a szabadság kiadásánál nem. 2013. augusztus 1-jétől azonban ez a különbségtétel megszűnt, tehát a betegszabadságot sem lehet kiadni munkaszüneti napra, ha a munkavállaló egyébként emiatt mentesülne a munkavégzési kötelezettsége alól.A munkaszüneti napra szabadság (betegszabadság) csak abban az esetben adható ki és számolható el, ha a munkavállalónak beosztása szerint munkaszüneti napon dolgoznia kellett volna, vagyis e napon munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége lett volna.A módosítás érinti a napi munkaidő mértékétől eltérő munkaidő-beosztással (új szövegezés szerint egyenlőtlen munkaidő-beosztással) rendelkező munkavállaló szabadságának (betegszabadságának) kiadására vonatkozó rendelkezéseket is. A korábbi szabályok alapján a munkáltatónak ilyen esetben a szabadságot (betegszabadságot) a beosztással azonos tartamra kellett kiadnia, amit ezzel egyező óraszámban kellett elszámolnia és nyilvántartania. Az új szabályozás lehetőséget biztosít arra, hogy az adott naptári évben egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén is az általános szabályok szerint adja ki a munkáltató a munkavállaló szabadságát (betegszabadságát). Ebben az esetben viszont a szabadságot (betegszabadságot) – a beosztás szerinti heti pihenőnap és a munkaszüneti nap kivételével – valamennyi naptári napra ki kell adni, és a munkavállalóra irányadó napi munkaidő alapján kell elszámolni. Ilyenkor természetesen a szabadság (betegszabadság) tartamát is a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékében kell figyelembe venni.A módosítás nem teszi szükségessé, hogy a munkáltatók bármilyen módon változtassanak a szabadságkiadási gyakorlatukon, mert egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén adott naptári évben továbbra is választhatja a munkáltató a szabadság (betegszabadság) kiadásának azt a lehetőségét, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól.Az adott naptári év kikötés azt jelenti, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a fenti kétféle szabadságkiadási módot nem lehet naptári éven belül változtatgatni.Abban az esetben, ha a munkavállalónak nincs munkaidő-beosztása a szabadság (betegszabadság) miatti munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés idejére, a szabadságot az általános munkarend és napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni.A szabadságot munkanapban kell nyilvántartani, kivéve amikor egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a ki­adás úgy történik, hogy a munkavállaló a beosztással azonos időre mentesül a munkavégzési kötelezettség alól. Ez utóbbi esetben a szabadságot órában kell nyilvántartani. Bár a módosítás során kimaradt a nyilvántartás mellől az elszámolás, de egyértelmű, hogy a nyilvántartásnak megfelelően kell megtörténnie az elszámolásnak is, tehát munkanapokra (munkavállalóra irányadó napi munkaidőmérték figyelembevételével) vagy órákra (a beosztás szerinti napi munkaidő figyelembevételével).Abban az esetben, ha a munkáltató a szabadságot (betegszabadságot) egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén úgy adja ki, hogy a munkavállaló a beosztással azonos időre mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, elő­fordulhat, hogy a végén megmaradt betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munka­időnél kevesebb. Erre az esetre csak a betegszabadság kiadására vonatkozó új szabály az, hogy a munkáltatónak a teljes beosztás szerinti időt kell betegszabadságként elszámolnia, tehát ennyi idővel a kiadott betegszabadság meghosszabbodik. […]