Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. december 6-án (209. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3570

[…] sérelem esetére lemondani. Ugyanakkor a tilalom nem érvényesül, ha a munkáltató jogorvoslattal megtámadható határozatot hozott, illetve a munkavállaló bármely munkaviszonyból eredő igénye esedékessé vált. Ekkor a munkavállaló lemondhat a jogorvoslat igénybevételéről, igényének érvényesítéséről. A lemondás egyoldalú nyilatkozattal vagy megállapodással történhet. A munkaszerződés visszterhes jogügylet, azaz a munkaviszony ellenszolgáltatás nélküli munkavégzésként nem képzelhető el. Ettől a szabálytól nem lehet érvényesen eltérni. A munkaviszony alapján járó díjazás elvének gyakorlati jelentősége akkor van, ha a munkavállaló nem kapta meg a munkabérét, ilyenkor a munkáltatónak kell bizonyítani, hogy a munkavállaló a munkaviszony fennállása esetén nem jogosult a munkabérre, mert olyan okból nem végzett munkát, amire a munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a megállapodásuk szerint nem kell díjazást fizetni. Az Mt. 107. §-ában foglalt rendelkezések határozzák meg azokat az eseteket, amelyek bekövetkezésekor a munkavállaló (jogszerűen) mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. Ilyen esetnek minősül többek között, ha a munkavállaló elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni; illetve munkaviszonyra vonatkozó szabály, hogy a munkáltató engedélye alapján mentesül a munkavégzési kötelezettsége alól. A munkavállaló munkavégzési kötelezettsége az előírt munkavégzési helyen, az előírt munkaidőben folyamatosan fennáll. A munkavállaló a munkavégzése alóli mentesülését, a munkából való távolmaradását előre köteles bejelenteni a munkáltatónak. Ha az értesítés előre nem lehetséges, a munkavállaló bejelentési kötelezettségének az akadály megszűnését követően haladéktalanul köteles eleget tenni. Az Mt. 103. § (1) bekezdése értelmében a munkavállaló köteles az előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, és munkaidejét munkában tölteni, illetve ezalatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. Ha a munkavállaló bármilyen okból elkésik, az emiatt kiesett időre általában díjazás nem illeti meg. A késedelmes munkakezdés okáról szóló igazolásnak a kötelezettségszegés megvalósulása szempontjából van jogi relevanciája, azonban a későbbi munkakezdés igazolása nem teremt egyúttal jogosultságot a kiesett időtartamra járó munkabér megtérítésére. A munkavállaló arra a napra, amelyre munkavégzési kötelezettsége áll fenn, és igazolatlanul mulaszt (nem jelenik meg a munkahelyén), értelemszerűen díjazásra, munkabérre ugyancsak nem tarthat igényt. Ha a munkavállaló alkoholtól befolyásolt állapotban jelenik meg a munkahelyén, akkor nem állítható munkába, illetve ha az alkoholtól befolyásolt állapotra munkavégzés közben derül fény, a megkezdett munkavégzéstől el kell tiltani, és a kieső időtartamra őt díjazás (munkabér) nem illeti meg. Az alkoholtól befolyásolt állapotban történő megjelenés, illetve alkoholtól befolyásolt állapotban történő munkavégzés a munkavállalónál súlyos kötelezettségszegést eredményez. Ha a munkavállaló elháríthatatlan (igazolt) ok miatt nem tud az előírt időben a munkahelyén megjelenni, illetve az előírt munkanapon munkát végezni, […]