Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2010. szeptember 14-én (180. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3091

[…] megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében rendelhető el. Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26. Ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, akkor az e napon, illetve húsvétvasárnapon és pünkösdvasárnapon történő munkavégzés tekintetében a munkaszüneti napra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A megszakítás nélküli munkarend megállapíthatósága tekintetében is szigorú, korlátozó szabályokat állít fel az Mt. Az önmagában nem alapozza meg a megszakítás nélküli munkarend megállapíthatóságát, hogy az üzemelési napokon akár hétvégén is a munkarend úgy van meghatározva, hogy a munka megszakítás nélkül folyik (folyamatos, folytonos munkarend). Az Mt. 118. § (2) bekezdésében foglaltak alapján megszakítás nélküli munkarend akkor állapítható meg, ha a) a munkáltató működése naptári naponként hat órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időtartamban szünetel és aa) a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan, vagy ab) a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés – a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt – más munkarend alkalmazásával nem biztosítható, vagy b) a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja. Az Mt. 125. § (2) bekezdése szerint a munkáltató, illetve munkakör akkor minősül rendeltetése folytán működő munkáltatónak, illetve munkakörnek, ha a tevékenység során nyújtott szolgáltatás e napon történő rendszeres igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó helyben kialakult, vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásokból eredő igény alapján, vagy az élet, egészség, testi épség, továbbá a vagyontárgyak védelme érdekében kerül sor. Ha a munkavállaló munkaidő-beosztása alapján – tehát rendes munkaidőben – munkaszüneti napon (amibe a húsvétvasárnap és pünkösdvasárnap is beleértendő) munkát végez, úgy az Mt. 149. § (1) bekezdésében foglalt díjazás illeti meg. E szerint a) a havidíjas munkavállalót – a havi munkabérén felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére, b) a teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállalót a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérén felül távolléti díj illeti meg. Amennyiben a munkavállaló a munkaszüneti napon 12 órát dolgozott, és havidíjas, a havi munkabérén felül a 12 órára járó munkabér illeti meg. Az Mt. 144/A. §-ában foglaltak alapján az egy órára járó személyi alapbért úgy kell kiszámítani, hogy a havi személyi alapbért osztani kell a) teljes munkaidős foglakoztatás esetén 174-gyel, b) részmunkaidős, rövidebb teljes munkaidős foglalkoztatás, illetve készenléti jellegű munkakörben a napi nyolc vagy heti negyven órát meghaladó mértékű munkaidő esetén a 174 óra […]