Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2009. január 13-án (142. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2435

[…] elbírálása a munkaügyi bíróság hatáskörébe tartozik. A volt munkáltatónak, illetőleg munkavállalónak munkaügyi perben kell tisztáznia a szerződésből eredő vitáját. A jogszabály utólagos versenytilalom megállapítását csak a felek megállapodása alapján teszi lehetővé, ennek tartalma egyfelől a megállapodásban körülhatárolt versenytilalom, másfelől az annak fejében járó megfelelő, általában a megszűnéskori kereset felét elérő ellenérték. Az ennek megfelelő megállapodás egyoldalú megszüntetésére nincsen lehetőség. Az Mt. nem rendelkezik a versenytilalmi megállapodástól történő elállás jogáról, e jog gyakorlásával kapcsolatban elsődlegesen a polgári jogon alapuló bírósági gyakorlat az irányadó. Ha a megállapodásban kikötötték a munkáltató elállási jogát, ezt csak munkaviszony megszűnte, illetőleg munkavállaló munkavégzés alóli felmentése előtt gyakorolható. A versenytilalmi megállapodással összefüggő kockázat nem teszi lehetővé, hogy – a mentesítés érdekében – bármelyik fél utólag hivatkozzon a megállapodás megkötésénél számba venni elmulasztott körülményre. A munkáltató a megállapodást a munkaviszony fennállása alatt, azaz a munkavállaló teljesítésének megkezdése előtt jogosult egyoldalú nyilatkozattal felbontani, amelynek következményeképpen a jövőre nézve a felek mentesülnek a kötelezettségeik alól. A munkáltató a versenytilalmi megállapodáson alapuló elállási jogát a munkavállaló teljesítése megkezdéséig, azaz a munkaviszony megszűntéig jogszerűen gyakorolhatja. A munkáltató jogszerű elállása következményeképpen egyik felet sem terheli a versenytilalmi megállapodásban kikötött kötelezettség. Ha a felek a munkaszerződést megállapodással megszüntetik, ennek hatálya az erre irányuló kifejezett rendelkezés nélkül a munkaszerződésbe foglalt versenytilalmi megállapodásra nem terjed ki. A jogszabály helytálló értelmezése szerint a megállapodás érvényességi feltétele a munkavállaló magatartásának korlátozásához képest megfelelő ellenérték, továbbá a versenytilalom tisztességes, a munkavállaló megélhetését a szabadpiaci verseny méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltétel meghatározása. A versenytilalmi szabályokat a Tp-tv. fogalmazza meg. A törvény az üzleti titok védelme szempontjából a munkaviszonyt bizalmi viszonynak minősíti, amelynek keretében a munkavállaló a munkáltató tevékenységét befolyásoló alapvető információk birtokába jut, tehát ezek védelme nem csak a munkaviszony fennállása alatt, hanem azt követően is szükséges lehet. A megállapodásnak meghatározó része a tilalmazott tevékenységi kör pontos megállapítása, a tilalom időtartamának egyértelmű rögzítése, a földrajzi kör behatárolása. Az ellenérték nagyságrendjében a felek szabadon állapodhatnak meg, amely kifizetésre kerülhet egy összegben vagy részletekben. Az összegnek igazodnia kell ahhoz, hogy a tilalom milyen mértékben nehezíti meg a volt munkavállaló megélhetését, a jogviszony létesítését. Figyelemmel arra, hogy a megállapodásra a polgári jog szabályai az irányadók, az ellenérték meghatározásakor ügyelni kell a szolgáltatás-ellenszolgáltatás arányára. A tilalom a munkaviszony megszűntekor kezdődhet, és ezen időponttól számított legfeljebb 3 évig terheli a munkavállalót. A jogalkalmazói gyakorlat szerint a megállapodás érvényességi feltétele a munkavállaló magatartásának korlátozásához képest megfelelő ellenérték, továbbá a versenytilalom tisztességes munkavállaló megélhetését, szabadpiaci verseny méltánytalanul és túlzottan nem korlátozó feltétel meghatározása. A megállapodásban kikötött versenytilalom nem eredményezhet olyan mértékű korlátozást, amely nem az információk védelmét, a munkáltató gazdasági tevékenysége veszélyeztetésének elkerülését, hanem az adott tevékenység tekintetében széles körben és területen a piaci verseny jelentős korlátozását is jelenti. A versenytilalmi megállapodás méltánytalanul és túlzottan nem korlátozhatja a munkavállaló további munkavégzését és megélhetését. A megállapodás érvényességéhez szükséges az is, hogy annak fejében a munkáltató megfelelő ellenérték megfizetésére kötelezze magát. A megfelelő ellenérték külföldi gyakorlati példák alapján általában a megállapodásban meghatározott évenként a megszűnéskori bruttó éves átlagkereset fele. Az ellenérték megfelelő voltát azonban nemcsak a szerződésszegésért kikötött jogkövetkezményhez, hanem a vállalt korlátozás mértékéhez, időtartamához, terjedelméhez képest is vizsgálni kell. Az ellenértéket a gyakorlat általában a munkaviszony megszűnésétől számított éves bruttó átlagkereset felében határozza meg annyi évre, ahány évre a versenytilalom szól. Jogalkalmazói gyakorlat szerint a havi munkabér 20 százalékát kitevő ellenértéket – önmagában az összeg vizsgálata nélkül – nem lehet megfelelő mértékűnek minősíteni. A felek a munkaviszony megszűnését követő időre szóló versenytilalmi megállapodást módosíthatják. Ebben az esetben a megállapodásból eredő jogok és kötelezettségek elbírálásánál a módosított megállapodás az irányadó. A megállapodás valamely részének érvénytelensége egymagában nem vonja maga után az egész megállapodás érvénytelenségét. Ha a felek a munkaviszony megszűntét követő 12 hónapra versenytilalmi megállapodást kötöttek, az annak fejében kikötött 12 havi átlagkereset megilleti a munkavállalót. Nem állapítható meg versenytilalmi szerződés jó erkölcsbe ütközése, ha a versenytilalmi kötelezettség a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek a munkaviszony megszűnése utáni veszélyeztetése – bizonyítottan valós – kockázatának elhárítását célozza. A szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalansága - vagy bármely érvénytelenségi ok fennállása – esetén a megállapodás a Ptk. rendelkezései alapján megtámadható. Az ellenszolgáltatás meghatározásánál (megfelelő ellenérték) figyelemmel […]