Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2007. május 22-én (105. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1798

[…] rendelkezést nem tartalmaz, amely szerint az alapszabadság és a pótszabadság csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót illetné meg. A részmunkaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra való jogosultsága pedig kifejezetten következik az Mt. 5. §-ában foglalt rendelkezésekből is. Ha az ilyen módon alkalmazott munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerint minden munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat. A rendes szabadság idejére járó díjazás azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időre jár (pl. napi 4 órás munkaidőben foglalkoztatottat 1 szabadságnapra is 4 órai távolléti díj illeti meg). Ha pedig a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló csak a hét meghatározott napjain végez munkát úgy, hogy hetenként 2-nél több napon nem dolgozik, szintén az Mt. 130. § (1) bekezdésének szabályai az irányadók. Ilyenkor azonban – az Mt. 135. §-ának (2) bekezdése szerint – a szabadság kiadása tekintetében a hét minden munkanapja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. A szabadságidőre járó díjazás kiszámításán az előző bekezdésben említett munkavállalók esetében is azokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a hét 5 munkanapján csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak esetében. A betegszabadságra vonatkozó előírásokat az Mt. 137. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. A betegszabadság a munkavállalót a betegsége miatti keresőképtelenség idejére naptári évenként megillető szabadság. A betegszabadság idejére járó ellátást – a munkavállaló távolléti díjának 80 százalékát – a munkáltató köteles kifizetni. A betegszabadság mértéke naptári évenként 15 munkanap. A betegszabadság jogintézménye értelemszerűen nemcsak a teljes, hanem a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalót is megilleti. A betegszabadság kiadásánál a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokat kell figyelembe venni attól függetlenül, hogy a munkanap hétköznapra, vagy szombatra, illetve vasárnapra esik. Ha a munkavállaló a munkaszüneti napon keresőképtelen, és emiatt mentesül a munkavégzési kötelezettség alól, ezt a napot a betegszabadság kiadásánál munkanapként kell figyelembe venni. A heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a heti 5 munkanapos munkaidő-beosztás […]