Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2006. február 7-én (75. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1325

[…] munkát. A készenléti jellegű munkaköröknél már a munkaviszony létesítésénél, vagy az adott munkakör betöltésekor nyilvánvaló, hogy a munkavégzés készenléti jellegű. A munkaidő nem teljes mértékű kihasználtságának az oka nem a munkáltató működésében bekövetkezett zavar, hanem az adott munkakör sajátossága, vagy a felek megállapodása. Lehetőség van arra is, hogy a készenléti jellegű munkakör fogalmát a felek a kollektív szerződésben szabályozzák. Az Mt. 119. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a 12, illetve 48 órát, a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló napi, illetve heti munkaideje a 24, illetve 72 órát nem haladhatja meg. A napi, illetve heti munkaidő mértékébe az elrendelt rendkívüli munkavégzés időtartamát be kell számítani. A fenti rendelkezésekre is figyelemmel a kérdéses esetben a foglalkoztatott munkavállalók munkaköre készenléti jellegű munkakör. A rendkívüli munkavégzésre vonatkozó előírásokat az Mt. 126-128. §-ában foglalt rendelkezések szabályozzák. E rendelkezések értelmében rendkívüli munkavégzésnek minősül – a munkaidő-beosztástól eltérő, – a munkaidőkereten felüli, illetve – az ügyelet alatti munkavégzés, továbbá – készenlét alatt elrendelt munkavégzés esetén a munkahelyre érkezéstől a munkavégzés befejezéséig – ha a munkavállalónak több helyen kell munkát végezni az első munkavégzési helyre érkezéstől az utolsó munkavégzési helyen történő munkavégzés befejezéséig – terjedő időtartam. A készenlétre vonatkozó előírásokat az Mt. 129. §-ában foglalt rendelkezések határozzák meg. E rendelkezések értelmében a készenlét az az időtartam, amely alatt a munkavállaló a munkaidő-beosztásától eltérő időben, illetve a munkaidőkereten felül – a munkáltató utasítására – meghatározott ideig és helyen munkavégzésre készen állni köteles. A készenlét helyét a munkavállaló jogosult meghatározni. A készenlét fogalmából következik, hogy a munkavállaló annak időtartama alatt munkát nem végez. Amennyiben a munkáltató a készenlét alatt a munkavégzést elrendeli, már nem készenlétről, hanem rendkívüli munkavégzésről van szó. Az Mt. 148. §-ában foglalt rendelkezések értelmében készenlét esetén a személyi alapbér 20 százalékának megfelelő munkabér jár. Ha a készenlétet teljesítő munkavállalót munkára veszik igénybe, a rendkívüli munkavégzés időtartamára a munkavállaló a rendkívüli […]