Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2004. augusztus 31-én (42. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 740

[…] munkavállalók munkarendje megszakítás nélküli munkarendnek minősíthető, vagy a munkáltató megfelel a rendeltetése folytán a munkaszüneti napon is működő munkáltatónak, illetve a munkakör a rendeltetése folytán a munkaszüneti napon is működő munkakörnek, az érintett munkavállalók jogszerűen foglalkoztathatók a munkaidő-beosztásuk szerint munkaszüneti napokon is. A kérdéses esetben a munkáltató által foglalkoztatott munkavállalók munkarendje szerinti hétköznapra eső munkaszüneti nap az érintettek szempontjából rendes munkanapnak számít. Az Mt. 126. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében rendkívüli munkavégzésnek minősül a munkaidő-beosztástól eltérő, munkaidőkereten felüli, illetve az ügyelet alatti munkavégzés, továbbá a készenlét alatt elrendelt munkavégzés. A kérdésben közölt adatok alapján az érintett munkavállalók munkaidő-beosztása szerinti munkaszüneti napra eső munkanapon az előírt napi munkaidő-beosztáson belül végzik a munkájukat. Erre figyelemmel az Mt. 126. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében a munkavégzésük nem minősül rendkívüli munkavégzésnek. Rendkívüli munkavégzés hiányában őket rendkívüli munkavégzésért járó pótlék nem illeti meg. A munkaszüneti napi pótlékra vonatkozó előírásokat az Mt. 149. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében a munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző havidíjas munkavállaló a havi munkabérén felül a munkaszüneti napon végzett munkájáért járó munkabérre, a teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállaló a munkaszüneti napon végzett munkájáért járó munkabéren felül távolléti díjra is jogosult. A heti pihenőnapok mértékére, összevonására, kiadására vonatkozó előírásokat az Mt. 124. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. Az Mt. a heti 5 munkanapos munkarendet tekinti általánosnak, és előírja, hogy a munkavállalónak minden héten két pihenőnap jár, amelyek közül az egyiknek vasárnapra kell esnie. Az általános munkarend alkalmazása esetén a heti két pihenőnapra rendszerint egymást követően és egybefüggően kerül sor, vagyis a pihenőnap szombatra és vasárnapra esik. Munkaidőkeret alkalmazása esetén lehetőség van arra, hogy a heti pihenőnapok helyett 48 óra tartamú egybefüggő pihenőidő kiadására kerüljön sor, azonban a 48 óra heti pihenőidőbe a vasárnapnak (teljes naptári napként) bele kell esnie. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a heti pihenőnapokhoz való jog korlátozott a rendeltetése folytán a heti pihenőnapokon is működő munkáltatónál, illetve munkakörben, a készenléti jellegű munkakörben, a megszakítás nélküli, a több műszakos munkarendben foglalkoztatott, továbbá az idénymunkát végző munkavállaló esetében. A felsorolt esetekben a munkavállalónak – a heti két pihenőnap (vasárnap) helyett – hetenként 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidő is adható. Azonban havonta legalább egy alkalommal a pihenőidőt úgy kell kiadni, hogy az vasárnapra essen. Munkaidőkeretben történő foglalkoztatás esetén a munkavállalónak hetenként legalább 40 óra, megszakítás nélküli […]