Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2003. augusztus 5-én (19. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 315

[…] napjáig történik. Ebből adódóan nemegyszer előfordul az is – például GYES-ről vagy katonai szolgálatból visszatérő és kilépő munkavállaló esetében –, hogy a nyugdíjjárulék alapja nulla, mivel a munkavállaló egyetlen napot sem dolgozott, azaz egyetlen napra sem volt járulékalapot képező jövedelme. 2003. január 1-jétől a szabadságmegváltás a Tbj-tv. 24. § (1) bekezdése alapján már nem alapja a 3 százalék egészségbiztosítási járuléknak, tehát összegéből ezt nem kell levonni. A végkielégítés a szabadságmegváltással azonos társadalombiztosítási terheket visel, tehát meg kell utána fizetni a 29 százalék társadalombiztosítási járulékot, a 8,5 százalék nyugdíjjárulékot, de nincs utána 3 százalék egészségbiztosítási járulék. Az 1999. december 31. után kifizetett végkielégítés már nem hosszabbítja meg a biztosítást, tehát függetlenül attól, hogy összege hány havi illetménynek felel meg, a nyugdíjjárulékalap felső határát a munkaviszony utolsó napjáig kell megállapítani. A végkielégítés az szja szempontjából nem önálló tevékenységből származó jövedelem, ami főszabályként azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amely napon kifizették. Abban az esetben azonban, ha a végkielégítés törvényben meghatározott mértékű, illetve állami végkielégítés, akkor annak egy hónapra eső részét és a levont adóelőlegnek (amely 20 százalék, de a munkavállaló kérésére ennél magasabb is lehet) az ehhez kapcsolódó részét annyiszor kell a kifizetés évében jövedelemként, illetve levont adóelőlegként figyelembe venni, ahány teljes hónap a munkaviszony megszűnésétől az adóév végéig eltelik. A fennmaradó végkielégítést és az arra eső levont adóelőleget – legfeljebb az egy hónapra eső rész tizenkétszeresét – a következő évben kell jövedelemként számításba venni [Szja-tv. 26. § (2) és (3) bekezdése, illetve AÉE 2002. évi […]