Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2003. március 11-én (10. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 149

[…] eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét. (2) Az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházközösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, biztosítási önkormányzat, gazdálkodó szervezet – ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit – választott tisztségviselője; továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja (díjazása) eléri az (1) bekezdés g) pontjában említett összeget." A Tbj-tv. tekinthette volna a gazdasági társaság üzletvezetőit és ügyvezetőit, tehát vezető tisztségviselőit megbízottnak, de ezt kifejezetten nem tette. A Tbj-tv. tekinthette volna az ügyvezetőket és üzletvezetőket az 5. § (2) bekezdése szerinti választott tisztségviselőnek is, de kifejezetten nem tette. Viszont egyértelműen utal rá, hogy a gazdasági társaság ügyvezetője minősülhet társas vállalkozónak, nyilván úgy, hogy a Tbj-tv. 4. § d/1. pontja szerint ne kössenek se külön megbízási szerződést, se munkaszerződést. Felperes végezetül az alábbiakban összegezte jogi álláspontját: A Gt. alkalmazása szempontjából az ügyvezetőre irányadónak kell tekinteni a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályait, a társadalombiztosítási jogviszonyt illetően azonban a Tbj-tv. rendelkezései az irányadók. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezető tagja lehet társas vállalkozó, s így abban az esetben, ha saját jogán nyugdíjas, akkor a Tbj-tv. 5. § e) pontjának megfelelő kiegészítő tevékenységet folytató személy is. Ebben az esetben azonban vitathatatlanul a Tbj-tv. 36. §-ában szabályozott baleseti járulék (1998. évben 10, 1999. évtől 5 százalék) fizetésének kötelezettsége áll fenn (amelyet felperes alpereshez teljesített is). Felperes a perben állította azt is, hogy az ügyvezető a díjazását elsősorban nem is az ügyvezetői teendők ellátásáért kapta, hanem a társasági szerződésben szereplő – a cég tevékenységi körébe illő – konkrét munkatevékenység kifejtéséért. Végül felperes felhozta azt is, hogy társasági szerződése még a régi Gt. rendelkezései szerint készült. Az új Gt. nem írta elő, hogy a régi Gt. szerint alakult társaság automatikusan az új Gt.-nek megfelelően módosítsa a régi társasági szerződését. Az ügyben első fokon eljáró megyei bíróság a jogkérdés eldöntése előtt rövid bizonyítási eljárást folytatott le. A beszerzett iratokból megállapította, hogy a) társasági szerződésben (és annak módosításaiban) nem volt olyan rendelkezés, amely szerint az ügyvezető az ügyvezetésen kívül egyéb munkát (mellékszolgáltatás) is végzett volna; b) a kifizetési bizonylatokat vizsgálva csak egyetlen jogcímen történt kifizetés, ügyvezetői tiszteletdíj címén; c) a kifizetett összegek minden esetben meghaladták a minimálbér harminc százalékát. Ilyen tényállás mellett az első fokon eljáró megyei bíróság rögtön jogerős ítéletet hozott, amelyben felperes keresetét elutasította. Miután az első fokú ítélet ellen jogorvoslati lehetőség nincs (a fellebbezés tehát kizárt), alperes törvénysértésre hivatkozással felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás során Kfv.I.35.501/2000/4. szám alatt a következő ítéletet hozta: "A Magyar Köztársaság nevében! A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a K. P. Kft. felperesnek az APEH Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosításijárulék-ügyben hozott határozat felülvizsgálata iránt indult és a H. B. Megyei Bíróság 2000. április 5. napján kelt ítéletével befejezett perében, a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a H. B. Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi felperest perköltség és illeték megfizetésére. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s Az alperes az 1999. december 10. napján kelt fizetési meghagyásával a felperest 1 911 629 forint járulékhiány, 764 652 forint bírság és 443 184 forint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, mert az 1998. június 16. és 1999. szeptember 30. napja közötti időszakban a felperes havi díjazásban részesülő saját jogú nyugdíjas ügyvezető tagja utáni társadalombiztosítási kötelezettséget – munkaszerződés hiányában – 1998. június 16. napjától nem a gazdasági társaságokról szóló 1998. évi A Gt. 30. § (3) bekezdése, valamint a Tbj-tv. 4. § h) és k) pontja, az 5. § (1) bekezdés g) pontja, valamint a 20. §-a szerint teljesítette, hanem a részére kifizetett díjazás után – őt változatlanul kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozónak tekintve – baleseti járulékot vallott be. A fizetési meghagyás felülvizsgálata iránti felperesi keresetet a H. B. Megyei Bíróság jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolásában az első fokú bíróság kifejtette, hogy az 1998. június 16-tól hatályos Gt. rendelkezéseinek megfelelően a társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettség szempontjából megbízási jogviszonynak tekintendő az ügyvezető tevékenysége akkor is, ha a gazdasági társaságnak tagja. Utalt arra is, hogy a korábbi szabályozás szerint az ügyvezető ilyen minősítése kizárt volt, azonban a vizsgált időszak tekintetében a módosított jogszabály alkalmazása volt jogszerű. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelme szerinti ítélet hozatalát kérte. Kereseti kérelmében kifejtett álláspontjával egyezően állította, hogy a társadalombiztosítási jogviszony tekintetében korábban kiegészítő tevékenységű társas vállalkozónak minősülő saját jogú nyugdíjas tag ügyvezetőre vonatkozó járulékfizetési kötelezettséget a Gt. módosítása nem érintette, mert arra változatlanul a Tbj-tv. 4. § d) 1. pontja az irányadó. Az alperes az ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A Pp. 270. § (1) bekezdése alapján a fél jogszabálysértésre hivatkozva kérheti a jogerős ítélet felülvizsgálatát. A perbeli esetben abban kellett állást foglalni, hogy a rendszeres díjazásban részesülő nyugdíjas ügyvezető kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó vagy biztosított. A jogvitára vonatkozó rendelkezések a következők: A Tbj-tv. 4. D) 1. pontja szerint társas vállalkozó a korlátolt felelősségű társaság tagja, ha a társaság tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony, vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony); míg az e) pont szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak az a társas vállalkozó minősül, aki a vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként folytatja. A h) pont szerinti megbízott az, aki valamely tevékenységet személyesen és díjazás ellenében a Ptk. által szabályozott megbízási jogviszony keretében lát el. A Tbj-tv. 5. § (1) bekezdés f) pontja szerint a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó és a g) pont szerint a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét, egyaránt biztosítottnak minősül. A Tbj-tv. 20. §-a kimondja, hogy a foglalkoztató az általa foglalkoztatott biztosított [5. § (1) bekezdés a)-c), f)-g) pontjai, továbbá a (2) bekezdés] részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, elszámolt, járulékalapot képező jövedelem után havonta a 19. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet. A Tbj-tv. 27. § (1) bekezdése szerint a társas vállalkozás a biztosított társas vállalkozó után a 19. § (1) bekezdésében meghatározott társadalombiztosítási járulékot fizet. A társadalombiztosítási járulék alapja a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem, de legalább havi átlagos szinten a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér. A Tbj-tv. 36. § (1) bekezdése szerint a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő társas vállalkozó után a 19. § (4) bekezdésében meghatározott baleseti járulékot fizet. A járulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködés alapján kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem. A Gt. 30. § (3) bekezdése alapján a vezető tisztségviselő jogviszonyára – ha a vezető tisztséget nem munkaviszony keretében látja el – a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai (Ptk. 474-483. §) megfelelően irányadók. A fentiekre figyelemmel a jogerős ítélet helytállóan állapította meg, hogy tekintettel arra, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tag – mert ügyvezetői tevékenységet folytat – biztosított, így utána nem baleseti járulékot, hanem az alperes által megállapított társadalombiztosítási járulékot kell fizetni. A gazdasági társaságokra vonatkozóan korábban hatályos szabályok nem rendelkeztek a gazdasági társaság tisztségviselőinek foglalkoztatási minőségéről, ezért az ügyvezető tag megfelelt a Tbj-tv. 4. § d) 1. pontjának, illetve a nyugdíjas ügyvezető tag az e) pontnak. 1998. június 16. napját követően azonban a Gt. 30. § (3) bekezdése meghatározza azt a két jogviszonyt, amelynek keretei között tisztségviselő működhet. A felperesi ügyvezető nem létesített munkaviszonyt a felperessel, a törvény szerinti megbízási jogviszonya emelte ki a tagok sorából, amelynek következményeként társadalombiztosítási jogviszonya is megváltozott. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A feljegyzett illetéket a felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) és 65. § (1) bekezdése alapján viseli. Budapest, 2002. október 14." Az ítélet alapján több kérdés is felmerül bennünk: a) A jogi minősítés vonatkozik-e más társasági formák (közkereseti társaság, betéti társaság) vezető tisztségviselőire is? A jogszabályok e tekintetben a következők: – 2003. Tbj-tv. 4. § d) 1. pont: Társas vállalkozó: a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony). – Tbj-tv. 5. § (2) bek.: Az (1) bekezdés g) pontjában foglaltakon túl, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében munkát végző személynek kell tekinteni azt is, aki: alapítvány, társadalmi szervezet, társadalmi szervezetek szövetsége, társasházközösség, egyesület, köztestület, közhasznú társaság, kamara, gazdálkodó szervezet – ide nem értve a gazdasági társaságok társas vállalkozónak minősülő üzletvezetőit, ügyvezetőit – választott tisztségviselője; továbbá a Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezeteinek, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak, a magánnyugdíjpénztárak választott tisztségviselője, a helyi (települési) önkormányzat választott képviselője (tisztségviselője), társadalmi megbízatású polgármester, amennyiben járulékalapot képező jövedelemnek minősülő tiszteletdíja […]