Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2024. január 30-án (452. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 7773

[…] megszűnt a munkaviszony, és a munkavállalónak járó időarányos szabadság nem került kiadásra. A BH 2020.9.276 számú eseti döntés szerint attól függetlenül, hogy a munkáltató az Mt. 70. §-ának (1) bekezdése szerint mentesítette a munkavállalót a munkavégzés alól a felmondási időre vagy annak egy bizonyos részére, a munkavállalót szabadság illeti meg. Így attól függetlenül, hogy a munkavállaló nem végzett munkát a felmondási ideje alatt, ha a munkáltató nem adta ki részére a neki időarányosan járó szabadságot, akkor azt is pénzben, távolléti díj fizetésével meg kell váltania. A Kúria Mfv.10053/2017/2. számú precedensképes határozatával kimondta, hogy a tényállás szerint a munkáltató a felmondási idő teljes tartamára mentesítette a munkavállalót a munkavégzés alól, de a munkáltató a felperes közalkalmazotti jogviszonya megszűnéséig az arányos szabadságot nem adta ki, azt az Mt. 125. § -a alapján meg kellett volna váltania. Egy eseti döntés tényállása szerint a munkavállaló vezető állású munkavállalónak minősült, és a munkáltató állítása szerint "a felperes (munkavállaló) a létesítmény átvételétől számított első öt évben szándékosan megfontolva, a létesítmény érdekeit saját személyes érdekei elé helyezve döntött úgy, hogy a létesítmény üzemeltetésében betöltött vezető és meghatározó szerepére tekintettel a szabadságok kiadása háttérbe szorul. A felperes önhibájába tartozik a szabadság ki nem vétele", azonban a munkavállaló kérte a szabadság megváltását. A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31055/2022/6. számú határozata szerint a perben releváns kérdés nem az volt, hogy a felperes vezető állású munkavállaló volt-e vagy sem, hanem hogy a munkarendje kötetlen volt-e, illetőleg a szabadsággal kapcsolatosan miként rendelkeztek a felek, arról a felperes maga dönthetett-e. A korábbi ítélkezési gyakorlattal ellentétesen, […]