Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2019. szeptember 24-én (365. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 6198

[…] akkor, ha a magánszemélynek egyáltalán nincs, illetve ha Magyarországon és más államban is van állandó lakóhelye,– a szokásos tartózkodási helye belföld, ha az előzőek alapján az illetősége nem állapítható meg.A magyar szabályok szerint állandó lakóhelynek az olyan lakóhely minősül, ahol a magánszemély tartós ottlakásra rendezkedett be, és ténylegesen ott lakik. Nem változik ugyanakkor az állandó lakóhely, ha a magánszemély ideiglenes jelleggel huzamosabb ideig külföldön tartózkodik.Jelen esetben valószínűleg az érintett magánszemély magyar adóügyi illetékessége állapítható meg, amennyiben azonban mégis bizonytalanság állna elő, az 1976. évi 2. tvr. nyújthat segítséget.Jelen esetben egyébként viszonylag egyszerűnek tűnik a helyzet a személyi jövedelemadózással kapcsolatban, hiszen a munkaidő kihangsúlyozása mindkét tagállamban munkaviszonyra utal.Az egyezmények és a rendeletek előírásai szerint a magánszemély által nem az illetősége szerinti államban végzett nem önálló munkából származó jövedelem (azaz például a munkaviszonyban kapott munkabér) főszabály szerint abban az államban adóztatható, ahol a munkát végzik. Azaz a magyar magánszemély által külföldön végzett munka ellenértéke a külföldi államban adóköteles, a Magyarországon végzett munkabér pedig természetesen itthon.A nem önálló munkából származó jövedelem természetesen nem csupán a pénzbeli járandóságokat jelenti, hanem magában foglalja a munkaviszonyhoz kötődő természetben adott juttatásokat is (például: béren kívüli juttatások, lakás- és gépkocsihasználat, egészség- és életbiztosítások). A külföldön adózott jövedelmet Magyarországon az összevont adóalap részeként nem kell bevallani, de tájékoztató adatként szerepeltetni kell az éves adóbevallásban.A 883/2004/EK rendelet a biztosítási kötelezettség elbírálása szempontjából pontosan meghatározza, hogy egy adott jogviszonyra a szociális biztonság szempontjából mely tagállam joghatósága vonatkozik, azaz a biztosítási jogviszonyt, a járulék- és szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettséget melyik tagállam előírásai szerint kell megállapítani.A személyi jövedelemadóra vonatkozó szabályoktól eltérően, a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak, azaz a biztosítási kötelezettség csak az egyik államban jöhet létre még azok esetében is, akik egyidejűleg több tagállamban végeznek keresőtevékenységet.A 883/2004/EK rendelet értelmében két vagy több tagállamban szokásosan munkavállalóként tevékenykedő személy a lakóhely szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, ha a személy a tevékenységének jelentős részét abban a tagállamban végzi, vagy ha a személyt olyan különböző vállalkozások vagy különböző munkáltatók alkalmazzák, akiknek a bejegyzett székhelye vagy lakóhelye különböző tagállamokban található. A jelentős tevékenység akkor állapítható meg, ha a munkavállaló belföldön folytatott tevékenységéhez kapcsolódó munkaidő vagy munkabér (egyéb díjazás) eléri az összes munkaidő, illetve munkabér (díjazás) 25 százalékát. Jelen esetben a foglalkoztatás a két tagállamban hasonló feltételekkel történik, így a törvény erejénél fogva a lakóhely szerinti állam, azaz Magyarország, pontosabban a Tbj-tv. szabályait kell alkalmazni.A 883/2004/EK rendelet értelmében a több tagállamban párhuzamos tevékenykedő személyeket úgy kell tekinteni, mintha valamennyi tevékenységüket munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként végeznék, és összes jövedelmüket az érintett tagállamban kapnák.A több tagállamban párhuzamosan folytatott tevékenység esetén a biztosítási kötelezettség az A1 jelű nyomtatvánnyal igazolható. Ha a munkavállaló belföldi munkavégzése mellett, azzal egyidejűleg munkavállalóként másik tagállamban is végez munkát, a koordinációs rendeletek rendelkezései alapján, a magyar jog alkalmazásának meghatározása érdekében, választása szerint a lakóhelye, tartózkodási helye vagy munkáltatójának székhelye szerint illetékes egészségbiztosítási szervnek az alábbi adatokat szolgáltatja:– természetes személyazonosító adatai, állampolgársága, lakcíme, tajszáma, az önálló vállalkozó nyilvántartási száma,– a munkáltató(k) neve (elnevezése), székhelye (lakóhelye), adóazonosító száma,– a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1893/2006/EK euró-pai parlamenti és tanácsi rendeleten alapuló TEÁOR--szám vagy szakmakód, amelynek megfelelő tevékenységet végez a munkavállaló a külföldi munkáltató részére, illetve amelynek megfelelő tevékenységet végez az önálló vállalkozó a másik államban,– ha a munkavállaló belföldön és a másik államban is munkavállaló, a belföldi és külföldi munkaviszonyához kapcsolódó munkaidő mértéke és a munkabér (egyéb díjazás) összege, és azok egymáshoz viszonyított aránya.A fenti adatok igazolására a munkavállalónak csatolnia kell a másik államban teljesítendő munkavégzés […]