Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2013. január 15-én (231. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3962

[…] fennáll, és ebből a 183 napot meg nem haladó tartózkodás csak az egyik feltétel. A továbbiakban vizsgálni kell tehát, hogy a munkaadónak van-e a másik államban telephelye, a munkavállaló költségeit ez a telephely viseli-e, illetve szerez-e a munkaadó illetőséget a másik államban.Az egyezmény 5. cikke (2) bekezdésének g) pontja alapján az olyan építési kivitelezés vagy szerelés keletkeztet telephelyet, amelynek időtartama a két évet meghaladja. Ha ez alapján a munkaadónak van telephelye Ausztriában, akkor a telephelyen munkát végző magyar munkavállaló jövedelmének adóztatási helyét az alapján kell meghatározni, hogy a magánszemély díjazását a székhely számolja-e el vagy a telephely. Ha a belföldi illetőségű magánszemélyt a belföldi székhely a külföldi telephely vállalkozási tevékenységének végzéséhez küldi ki, akkor a munkavállaló díjazását a külföldi telephely számolja el. Ekkor a külföldi munkavégzés hosszától függetlenül a jövedelem adóztatásának helye a telephely szerinti ország, azaz Ausztria.Ha a munkaadónak a fentiek alapján nincs telep­helye a munkavégzés államában, a 183 napot meg nem haladó kiküldetés esetén belföldön keletkezik adó­fizetési kötelezettség. A munkáltatónak az adóelőleg megállapításához az Szja-tv. 46. §-ának (6), illetve (7) bekezdése alapján kell eljárnia. E szerint az adó­előleg-megállapításra kötelezett kifizető az általa ki­fizetett (juttatott) bevételt terhelő adóelőleget akkor is megállapítja, ha annak a bevételből történő levonására bármely okból nincs lehetőség.Az adóelőleget megállapító munkáltatónak minősülő kifizető a vele munkaviszonyban álló magán­személy helyett a megállapított adóelőleget megfizeti, és a magánszeméllyel szembeni követelésként veszi nyilvántartásba. Ezt a követelését beszámíthatja a magán­személlyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe azzal, hogy a munkaviszonyból származó rendszeres bevétel esetén a beszámítást követően kifizetendő összeg nem lehet kevesebb a minimálbér havi összegének 50 százalékánál.Ha a magánszeméllyel szemben nincs, és az adóévben várhatóan nem is keletkezik a munkáltató olyan kötelezettsége, amiből az adóelőleget levonhatná, az adóköteles bevételről kiállított igazoláson kell feltüntetni a le nem vont adóelőleg összegét is, és felhívni a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét köteles megfizetni. A kifizető az adóelőleg le nem vont részéről az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerint adatot szolgáltat az állami adóhatóság részére.A Tbj-tv. 4. §-ának k) 1. pontjába foglalt főszabály szerint járulékalapot képező jövedelemnek – egyebek mellett – az összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelem minősül. Ugyanezen jogszabályhely 2. pontja egy kisegítő szabályt fogalmaz meg olyan esetekre, amikor a főszabály szerinti járulékalapot képező jövedelemmel a biztosított nem rendelkezik. Ekkor a munkaszerződésben meghatározott alapbért kell járulékalapot képező jövedelemnek tekinteni. Kérdezőnk az Szja-tv. előzőekben ismertetett, az adóelőleg megállapítására vonatkozó szabályainak megfelelően járt el, amikor az érintett dolgozók részére elszámolt bevétel, illetve jövedelem után Magyarországon a juttatás időpontjában nem állapított meg személyi jövedelemadó-előleget. A Tbj-tv. előbbiekben hivatkozott előírásainak megfelelő volt a társaság azon eljárása is, miszerint az érintett dolgozóik részére tárgyhónapban kifizetett – a tárgyhónapban adóelőleg-alapot nem képező – jövedelmek helyett a munkaszerződésükben meghatározott alapbér figyelembevételével teljesítette a járulékfizetési kötelezettséget. Az adott hónapban ugyanis járulékalapot képező jövedelemnek […]