40 százalékos egészségkárosodott nő ellátásai
Kérdés
Milyen ellátásra lehet jogosult egy 1956-ban született női dolgozó, aki 2010. november 2-ától táppénzen volt, amely az OEP értesítése szerint 2011. október 19-én lejárt, de jelenleg is keresőképtelen, a volt munkakörét nem tudja ellátni, és a rehabilitációs hivatal szerint 40 százalékos egészségkárosodása van, tehát rokkantsági nyugdíjra nem jogosult? A munkavállaló elismert szolgálati ideje 2009. december 31-ig 35 év. Meg lehet-e szüntetni a munkaviszonyt ebben az esetben, és lemondhat-e a felmondási időről a munkavállaló, ha a munkáltató elengedi?
Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2012. február 28-án (213. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3646
[…] rehabilitációja nem javasolt, ezen belül a) egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt; b) egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt; vagy c) kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható; vagy d) egészségkárosodása jelentős, és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes. A rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás megállapításának a fentieken kívül további feltétele, hogy az igénylő a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át biztosított volt, keresőtevékenységet nem végez, és rendszeres pénzellátásban sem részesül. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak igénybevételéhez nem szükséges a biztosítási jogviszony – ha munkaviszonyban áll, a munkaviszony - megszüntetése. A munkavállaló keresőképtelenségének ideje alatt is megállapíthatók az említett ellátások. Amennyiben mégis a munkaviszony megszüntetése mellett döntenek, az a felek közös megegyezésével, vagy rendes felmondással tehető meg. A rendes felmondást mind a munkáltató, mind a munkavállaló kezdeményezheti. A rendes felmondást a munkáltatónak részletesen indokolnia kell. Az indok lehet a munkavállaló képességeivel, így egészségi állapotával összefüggő ok is, hiszen a munkavállaló a továbbiakban nem tudja ellátni a feladatait. A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele. A felmondási idő legalább harminc nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg, ettől érvényesen eltérni nem lehet. A harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtől függően meghosszabbodik (három év után öt nappal, öt év után tizenöt nappal, nyolc év után húsz nappal, tíz év után huszonöt nappal, tizenöt év után harminc nappal, tizennyolc év után negyven nappal, húsz év után hatvan nappal). A munkavállaló rendes felmondása esetén a "felmentési időről nem mondhat le". A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással csak különösen indokolt […]
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2012. február 28-án (213. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3646
[…] rehabilitációja nem javasolt, ezen belül a) egészségi állapota alapján foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt; b) egészségi állapota alapján tartós foglalkozási rehabilitációt igényel, azonban egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt; vagy c) kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható; vagy d) egészségkárosodása jelentős, és önellátásra nem vagy csak segítséggel képes. A rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás megállapításának a fentieken kívül további feltétele, hogy az igénylő a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül legalább 1095 napon át biztosított volt, keresőtevékenységet nem végez, és rendszeres pénzellátásban sem részesül. A megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak igénybevételéhez nem szükséges a biztosítási jogviszony – ha munkaviszonyban áll, a munkaviszony - megszüntetése. A munkavállaló keresőképtelenségének ideje alatt is megállapíthatók az említett ellátások. Amennyiben mégis a munkaviszony megszüntetése mellett döntenek, az a felek közös megegyezésével, vagy rendes felmondással tehető meg. A rendes felmondást mind a munkáltató, mind a munkavállaló kezdeményezheti. A rendes felmondást a munkáltatónak részletesen indokolnia kell. Az indok lehet a munkavállaló képességeivel, így egészségi állapotával összefüggő ok is, hiszen a munkavállaló a továbbiakban nem tudja ellátni a feladatait. A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele. A felmondási idő legalább harminc nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg, ettől érvényesen eltérni nem lehet. A harmincnapos felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időtől függően meghosszabbodik (három év után öt nappal, öt év után tizenöt nappal, nyolc év után húsz nappal, tíz év után huszonöt nappal, tizenöt év után harminc nappal, tizennyolc év után negyven nappal, húsz év után hatvan nappal). A munkavállaló rendes felmondása esetén a "felmentési időről nem mondhat le". A munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát rendes felmondással csak különösen indokolt […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
