Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2010. április 20-án (172. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2948

[…] vagy egyéb jogosult személy. Már csak azt kell eldöntenünk, hogy adott esetben a gyermek kikerült-e a szülője háztartásából? Ehhez azt kell tisztáznunk, hogy egy gyermek mely esetekben kerül ki szülője háztartásából. Soroljuk fel ezeket az eseteket! Elhagyja a szülő háztartását az, aki a gyámhivatal által a szülői ház elhagyását engedélyező határozatban megjelölt személyhez távozik. Ennek a ténynek a bekövetkezése után a határozatban megjelölt személy lesz jogosult az ellátásra. A levélben ilyesfajta határozatról a kérdés feltevője nem szól, ezért ezt a lehetőséget figyelmen kívül hagyhatjuk. Ha tovább keresünk, találunk egy további okot, hogy miért lehet a szülő vagy gyám részére az ellátást megszüntetni. Ez pedig a következő: Ha a kiskorú szülő gyermekének nincs gyámja, vagy ha a 16. életévét betöltött kiskorú szülő a saját háztartásban nevelt gyermekének gyámjával a házasságról, a családról és a gyámságról törvény szerint nem él egy háztartásban, a családi pótlékot a kiskorú szülőnek kell megállapítani. A levélből sajnos nem derül ki, hogy igénylő gyermekének született-e gyermeke, de mivel ezt a levélíró nem írja le, vehetjük úgy, hogy nem született, ezért ezt az alternatívát is elvethetjük. Nézzük tovább, mely személyek után nem jogosult a szülő vagy gyám ellátásra? Természetesen azok után, akik saját jogon jogosultak családi pótlékra. Kik is ők? Családi pótlékra jogosult saját jogán a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, feltéve ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak. A szóban forgó gyermek valószínűsíthetően nem beteg, és nem is töltötte még be a 18. életévét, így aztán ez a kitétel sem jöhet szóba. Nézzük tovább! A közoktatási intézményben tanulmányokat folytató, nagykorú személy, akinek mindkét szülője elhunyt, vagy akinek a vele egy háztartásban élő hajadon, nőtlen, elvált vagy házastársától külön élő szülője elhunyt. Ide kell még sorolni azon személyeket is, akik kikerültek az átmeneti vagy tartós nevelésből, vagy amely személyek gyámsága nagykorúvá válásuk miatt szűnt meg. A szűkszavú kérdésben ilyenekről sem esik szó, így megállapíthatjuk, hogy az imént felsoroltak miatt a jogosult nem veszítheti el ellátásra való jogát. Saját jogán jár az ellátás akkor is, ha a családi pótlék a nagykorúságát megelőzően is a részére került folyósításra. Amennyiben házasságkötés történik, a kiskorú személy nagykorúsítása automatikusan megtörténik. Ez esetünkben is megtörtént, de a nagykorúvá válást megelőzően a levélíró részesült az ellátásban, nem a szóban forgó jogot adó gyermek, így ezt a lehetőséget is lehúzhatjuk a palettáról. Már csak egy esetet ismer a jog, amikor saját jogán kaphat valaki ellátást, mégpedig ha szülőjével, gyámjával nem él együtt. Ezt a tényt azonban nagyon konkrétan bizonyítani kell. A családi pótlék iránti kérelméhez csatolnia kell a szülője lakcímigazolványának másolatát, valamint arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy a kérelmező életvitelszerűen nem él a háztartásában. Az említett személy a szülővel akkor nem él egy háztartásban, ha a lakcímük különböző. Lakcím az a bejelentett lakóhely vagy tartózkodási hely, ahol a személy életvitelszerűen él. Az említett nyilatkozat hiányában a kérelmező a szülő lakcíme szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjétől hatósági bizonyítvány kiállítását kérheti arra vonatkozóan, hogy életvitelszerűen nem a szülő háztartásában él. A levélből azonban egyértelműen kiderül, hogy a szülő háztartásában él a gyermek továbbra is, mégpedig az újdonsült párjával együtt. Ebből következően ezt a lehetőséget is elvethetjük. Az az egy lehetőségünk maradt, hogy megvizsgáljuk, a gyermek egyáltalán a háztartásból kikerültnek számít-e […]