Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2009. október 13-án (160. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2752

[…] foglalkoztatott munkavállalók legalább húsz százaléka vonatkozásában megsértette, ide nem értve a felszámolási eljárás alatt álló foglalkoztatót, h) a munkavállalók gazdasági és társadalmi érdekei védelme céljából szakszervezet szervezését biztosító alapjogait megsértette, vagy a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállalónak, az üzemi és a közalkalmazotti tanács tagjának vagy a munkavédelmi képviselőnek a munkajogi védelme tekintetében az Mt. 28. §-ának (1) bekezdésében meghatározott munkáltatói kötelezettséget elmulasztotta. A b) pontban foglaltaktól eltérően nem szabható ki munkaügyi bírság, ha a foglalkoztató a munkaviszony létesítésére vonatkozó bejelentési kötelezettségét a munkaügyi ellenőrzés megkezdéséig a tényleges foglalkoztatás teljes időtartamára vonatkozóan teljesítette. Amennyiben tehát a foglalkoztató nem az Art. 16. § (4) bekezdés a) pontjában foglaltaknak megfelelően, vagyis nem a foglalkoztatás megkezdését megelőzően, hanem utána teljesítette a munkaviszony létrejöttével kapcsolatos bejelentési kötelezettségét, de az ellenőrzéstől függetlenül, a munkaügyi ellenőrzés megkezdését megelőzően, akkor munkaügyi bírság emiatt nem szabható ki. A kérdésbeli esetben a munkáltató a munkaidőre vonatkozó szabályokat sértette meg. Mivel az adott telephelyen 8 főt foglalkoztatott, a szabálytalansággal érintett 2 fő meghaladta az ellenőrzéssel érintett telephelyen foglalkoztatottak húsz százalékát, így munkaügyi bírság kiszabása kötelező, de csak akkor, ha a munkaügyi ellenőrzés 2009. június 1-jét követően indult. A Met. 7. § (2) bekezdés ac) pontja alapján a kérdésbeli esetben a munkaügyi bírság mértéke harmincezer forinttól nyolcmillió forintig terjedhet. A munkaügyi bírság mértéke százezer forinttól húszmillió forintig terjedhet, ha a korábbi munkaügyi ellenőrzés eredményeként meghozott bírságot kiszabó közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől számított három éven belül legalább egy korábbival azonos jogsértés megállapítására került sor. Ha az eljárás alá vont foglalkoztatónál az ellenőrzés megkezdésekor a foglalkoztatottak száma a húsz főt nem haladja meg, a felső bírsághatárok feléig terjedhet a munkaügyi bírság mértéke. A Met. a bírság határok közötti mérlegelésére szempontként annyit szabályoz, hogy a munkaügyi bírság összegének megállapításánál figyelembe kell venni különösen a jogszabály megsértésével okozott jogellenes állapot időtartamát, az okozott hátrány nagyságát, a megsértett jogszabályi előírások számát és hatását, valamint az érintett munkavállalók számát. Ezen szempontok figyelembevételével annyi elmondható, hogy a kérdést feltevő munkáltató inkább az alsó határhoz közelebb álló munkaügyi bírságra számíthat. A munkaügyi bírság kötelező kiszabásának szabályozására, úgy tűnik, azért került sor, mert jelentős változás következett be a közbeszerzésekből és az állami támogatásokból való kizárást illetően. Az új szabályozásban bizonyos jogsértések automatikus kizárást eredményeznek, míg többségük csak akkor, ha a közigazgatási határozat jogerőre emelkedésétől és végrehajthatóvá válásától számított két éven belül a hatóság a korábbival azonos jogsértés elkövetését állapította meg. Mivel a munkaügyi bírság kiszabása minden esetben együttes feltétel a kizáráshoz, ezért a jogalkotó valószínűleg úgy gondolta, hogy akkor lesz "igazságos" a rendszer, ha ezekhez a jogsértésekhez kötelező erővel rendeli a munkaügyi bírság kiszabását. A rendezett munkaügyi kapcsolatok szempontjából kizáró feltételt képező jogsértések közül az alábbi, kétfajta jogsértés első alkalommal történő elkövetése esetén is kizárást eredményez: – a munkaviszony létesítésével összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztása […]