Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2007. január 30-án (97. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1655

[…] Magyarországon az angol támogatási rendszer szerint adják ki. Az EU-ban a gyógyszer-transzparencia irányelv értelmében egységes törzskönyvezés van, tehát csak egyszer veszik nyilvántartásba, és ezek után minden tagállamban forgalmazható a gyógyszer, azaz nem fordulhat elő, hogy más tagállamban (pl. 2004. május 1-jétől Magyarországon) nem törzskönyvezett gyógyszert írnának fel az EU területén. Forgalmazás tekintetében persze lehet eltérés, továbbá a támogatás mértékében és a támogatottak körében is, mivel ezekről a tagállamok – bizonyos belső jogszabályi keretek között – szabadon dönthetnek. Itthon az Országos Egészségbiztosítási Pénztár mindazokat az ellátásokat kifizeti, amelyeket az EU-tagállam állampolgárainak is a biztosítójuk fizet; ezeket tehát külföldön mi is térítésmentesen kapjuk. Azon ellátásokért viszont, amelyekért az EU-tagállamok állampolgárai is maguk fizetnek, a magyar állampolgároknak is fizetni kell. Mindez az azonos elbírálás elvéből következik. A turistákra is vonatkozik az egyenlő bánásmód elve. Ez azt is jelenti, hogy amennyiben az adott tagállam biztosítottai az ellátásért olyan önrészt kötelesek fizetni, amelyet a biztosítójuk nem térít vissza, akkor ezt a magyar jogosult is köteles megfizetni, s az összeget az OEP nem téríti meg. Szinte minden tagállamban kell kisebb-nagyobb önrészre számítani, ezek mértéke eltérő, 5-20 euró (pl. orvosi vizit, kórházban töltött napok, mentő stb.). További fontos tudnivaló, hogy a szolgáltatásokat csak az adott országokban az egészségbiztosítás illetékes szerveivel szerződésben lévő szolgáltatótól lehet az egyenlő elbánás elvének megfelelően – tb-támogatással - igénybe venni. A szerződés nélküli magánszolgáltató által nyújtott ellátás költségeit a beteg saját maga fizeti. Ez utóbbi esetben az Európai Egészségbiztosítási Kártyával utólag sincsen lehetőség a költségek megtéríttetésére. A szolgáltatás orvosilag szükséges jellegét a kezelőorvos bírálja el, ennek megfelelően a kártyával közvetlenül az adott tagállam társadalombiztosítási/egészségbiztosítási szervével szerződéses kapcsolatban álló egészségügyi szolgáltatóhoz kell fordulni. Az egészségügyi szolgáltatónak úgy kell ellátnia a magyar biztosítottat, mintha az adott tagállamban lenne biztosított. A kártya nem használható fel továbbá akkor, ha a biztosított valamilyen egészségügyi szolgáltatás igénybevételének céljából utazott másik tagállamba. A magyar biztosítottak – hasonlóan az E111 jelű nyomtatványhoz – az alábbi országokban való átmeneti tartózkodás során részesülhetnek ellátásban a társadalombiztosítással szerződött szolgáltatóktól: Ausztria, Belgium, Ciprus (görög rész), Csehország, Dánia, Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Izland, Lengyelország, Lettország, Liechtenstein, Litvánia, Luxemburg, Málta, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia. Horvátországban térítésmenetesen ugyanakkor csak az életmentő, illetve elsősegély-ellátások nyújthatók, az egyéb ellátásokért a magyar biztosítottaknak is ugyanolyan mértékű önrészt kell fizetniük, mint a horvát biztosítottaknak. Az önrész mértéke általában az ellátási költségek 15 százaléka, illetve kórházi ellátás esetén a költségek 30 százalékát kell a biztosítottnak magának fizetnie "szállás és ellátás" címén. A horvát orvos által felírt gyógyszerek a horvátországi patikákban válthatók ki rendszerint teljes térítés ellenében. Amennyiben a magyar egészségbiztosítás szolgáltatásaira jogosult személy a horvátországi sürgősségi ellátás során nem tudja bemutatni a kártyát vagy a kártyahelyettesítő Nyomtatványt, a horvát egészségügyi szolgáltató az ellátásról számlát állít ki, melynek összegét az ellátás igénybevevőjének kell kifizetnie. A hazatérést követően lehetőség van arra, hogy a kifizetett eredeti számla alapján az illetékes megyei egészségbiztosítási pénztár a horvát egészségbiztosítás által térítendő mértéket utólagosan megtérítse. A biztosított által közvetlenül fizetendő önrészek megtérítésére azonban ilyen esetben sincs mód. Szükség esetén a Horvátországban bekövetkezett keresőképtelenség alapján is megállapítható magyar táppénz, ennek feltétele a keresőképtelenség bekövetkezésének igazolása. Ilyen esetben a magyar biztosítottnak a horvát orvos keresőképtelenségi igazolását haladéktalanul el kell juttatnia a horvát egészségbiztosítási intézet területileg illetékes hivatalához, amely a keresőképtelenséget hivatalosan igazolja az illetékes megyei egészségbiztosítási pénztár felé. 2006. április 1-jétől Svájc tekintetében is alkalmazandók a szociális biztonsági koordinációs rendelkezések, amelyek az Európai Gazdasági Térség (EGT = az Európai Unió tagállamai, valamint Norvégia, Izland és Liechtenstein) esetében már 2004 májusától előírják az orvosilag szükséges egészségügyi szolgáltatások nyújtását átmeneti tartózkodás idején. Egyes tagállamokban (Belgium, Finnország, Franciaország és Luxemburg) az összes költséget a betegnek kell megelőlegeznie, és a tagállam biztosítója téríti ezt vissza. Ezekben az országokban az egészségügyi ellátások, gyógyszerek költségeit az ellátásban részesülő személy attól függetlenül köteles megelőlegezni, hogy volt-e kártyája, vagy sem. Az ellátások költségéből visszatéríthető összeget (az önrészt nem) az illetékes tagállami biztosító téríti meg. Belgium: a kártyát valamennyi számlával és orvosi jelentéssel még a tartózkodás ideje alatt be kell nyújtani a belga biztosítónak, amely megtéríti a költségeket (kivéve az önrészt). Finnország: amennyiben bármilyen oknál fogva a magánorvosnak vagy a fogorvosnak a kezelésért készpénzzel kell fizetni, a számlákat meg kell őrizni, és a finn társadalombiztosítási intézmény képviseletéhez (KELA) kell fordulni, egyidejűleg be kell mutatni a kártyát, illetve a költségtérítésre vonatkozó kérelmet kell benyújtani. Franciaország: a költségtérítési igényt, beleértve a kezelést tanúsító igazolólapot (Feuille de Soins), a kártyát és a kezelés számláit a Caisse Primaire d'Assurance Maladie helyi képviseletére kell benyújtani. A térítést senki sem kapja meg a helyszínen, ezért az igény benyújtásával egyidejűleg meg kell adni azt a bankszámlaszámot vagy címet, ahová a térítést el lehet juttatni. Luxemburg: a kezelés vagy a gyógyszer kifizetését követően a munkavállalói kassza helyi képviseletéhez (Caisse de Maladies Ouvriers) kell fordulni. Itt kell bemutatni a kártyát és az egyéb okmányokat. Miután a turisták által sűrűn látogatott üdülőhelyek környékén az orvosok döntően magánpraxisban működnek, illetőleg bizonyos államokban a magyarországinál szűkebb a társadalombiztosítás keretében igénybe vehető szolgáltatások köre, továbbá egy külföldön elszenvedett baleset esetén a hazaszállítást csak kivételes esetben fedezi a kötelező egészségbiztosítás, mindenképpen ajánlatos megfontolni utasbiztosítás megkötését is. Az utasbiztosítással magán-egészségügyi szolgáltatóhoz is lehet fordulni, illetve a biztosítási szerződés szerinti összes ellátást fedezi (halottszállítást, poggyászbiztosítást stb.). Az ellátások költségeit csak a befizetett összeg erejéig vállalja a biztosító, míg az Európai Egészségbiztosítási Kártya esetében az önrészt a biztosítottnak kell kifizetnie, viszont az utasbiztosítás az önrészt is fedezi. Magyar nyugdíjasként lehetőségünk van arra, hogy áttelepüljünk valamely EU-tagállamba, amennyiben rendelkezünk az ehhez szükséges anyagi fedezettel. Ebben az esetben az ellátások teljes köre igénybe vehető, nemcsak a sürgősségi ellátások. A Magyarországon megállapított nyugdíj alapján az összes külföldi egészségügyi ellátás költségét az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fizeti. Az ellátás igénylésére tehát az E 121 számú formanyomtatvány szolgál, amelyet a taj-kártya, a személyi igazolvány, a nyugdíjasigazolvány (vagy nyugdíj-megállapító határozat, illetőleg bármely más dokumentum, amiből kétséget kizáróan megállapítható, hogy az illető nyugdíjban részesül) bemutatása ellenében azonnal, térítésmentesen állítanak ki a lakóhelyünkhöz legközelebb eső megyei egészségbiztosítási pénztár nyilvántartási osztályán. A nyomtatvány annak állítható ki, aki véglegesen áthelyezi a lakóhelyét egy másik EU-tagállamba. A lakóhely végleges áthelyezésének tényét a nyomtatvány kiállításához az alábbi dokumentumokkal kell igazolni: – A választott lakóhely szerinti tagállam jogszabályai szerinti lakcímbejelentő. – A magyarországi állandó lakóhely megszüntetéséről szóló határozat vagy bejegyzés a személyi igazolványban. A nyomtatvány egyéves érvényességgel adható ki, ennek elteltével a jogosultság további igazolása alapján korlátlan alkalommal hosszabbítható. A nyomtatványt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár küldi el a külföldi lakóhely szerinti betegbiztosítónak. A rendelet lehetőséget biztosít arra, hogy amennyiben itthon nem jutnánk hozzá, akkor valamelyik másik tagállamban vegyük igénybe a szükséges gyógykezelést [22. cikk 1. bekezdés c) pont és 2. bekezdés második mondat]. Ez a jog a biztosításunk alapján egyébként itthon is nyújtható ellátásokra csak akkor vonatkozik, ha az ellátásokhoz az általában szükséges időn belül nem lehet hozzájutni. A külföldi gyógykezeléshez támogató orvosi szakvéleményt és az E112 számú formanyomtatványt kell beszerezni, amelyet az Országos Egészségbiztosítási Pénztár Nemzetközi és Európai Integrációs Főosztálya állít ki. A magyarországi biztosítás és a külföldi kezelés indokoltságát […]