2 találat a megadott átlagkereset tárgyszóra

Részlet a válaszból: […]szabály, hogy az átlagkereset-számítás szabályai szerint a személyi alapbért időbér esetén nem a múltból kell átlagolni, hanem azt a kiesett munkaidő időszakára járó személyi alapbér összegével kell figyelembe venni. Az irányadó időszakban, vagy azon kívül, de az irányadó időszakra vonatkozóan fizetett más bérelemet viszont a ténylegesen kifizetett összegben kell figyelembe venni. Az egy órára, illetve egy munkanapra jutó átlagkeresetet úgy kell kiszámítani, hogy a munkavállaló irányadó időszaki munkabérének együttes összegét osztani kell az adott időszakban munkában töltött, valamint a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve napok számával (osztószám). A számításnál tehát az irányadó időszakra kifizetett díjazásokat el kell osztani a munkavégzéssel teljesített, valamint az e nélkül fizetett napok vagy órák számával. Az osztószámnál figyelembe kell venni a rendkívüli munkavégzés idejét is. Havi átlagkereset számítása esetén egyhavi átlagkereseten a munkavállaló egynapi átlagkeresetének a huszonkétszerese értendő, míg munkaidőkeret alkalmazásakor az egy órára jutó átlagkeresetet kell szorozni 174-gyel (részmunkaidő, rövidebb teljes munkaidő, illetve készenléti jellegű munkakörben a napi nyolc, vagy heti negyven órát meghaladó mértékű munkaidő esetén, ennek időarányos részével). Órabér esetén az egynapi átlagkereset az egy órára megállapított átlagkereset és a munkavállalóra irányadó napi munkaidőmérték szorzata. A kérdésbeli ügyben a problémát az okozhatja, hogy az átlagkereset-számítás alapjául szolgáló időszaknak mit kell tekinteni. Az irányadó időszak meghatározására az Mt. 152. § (4)-(5) és (9) bekezdései tartalmaznak rendelkezéseket. Ezek szerint az átlagkereset-számítás alapjául az utolsó négy naptári negyedévre kifizetett munkabérek szolgálnak. Ha a munkavállaló munkaviszonya a négy naptári negyedévnél rövidebb, az átlagkeresete számításakor a nála számításba vehető naptári negyedév(ek), negyedév hiányában az utolsó naptári hónap(ok)ra kifizetett munkabért kell figyelembe venni. A fenti szabályok alkalmazása során kérdésként merül fel, hogy hogyan kell figyelembe venni az irányadó időszakot akkor, ha a munkavállaló az átlagkereset megállapítását megelőző időszakban hosszabb ideig keresőképtelen volt, vagy más okból volt huzamosabb ideig távol a munkavégzéstől, és emiatt munkabérben sem részesült. Ilyenkor az átlagkereset számítása szempontjából irányadó időszak meghatározása során az Mt. 152. § (9) bekezdésében foglaltak alkalmazandók. Ez a rendelkezés azt írja elő, hogy az a naptári negyedév, amelyben a munkavállalónak kifizetett munkabéréhez osztószám (azaz az adott időszakban munkában töltött, valamint a munkabérrel fizetett, de munkában nem töltött órák, illetve munkanapok száma) nem tartozik, az irányadó időszak meghatározásánál nem vehető figyelembe ("BH1995. 192. Az átlagkereset meghatározása során az utolsó négy naptári negyedévnek azokat a negyedéveket kell tekinteni, amelyekben a munkavállaló[…] részlet vége a válaszból.

Részlet a válaszból: […]órák, illetve munkanapok számával. Az átlagkereset számításánál általában az irányadó időszakra kifizetett bruttó összegű munkabért kell figyelembe venni. Kivételesen az időbérrel foglalkoztatott munkavállaló átlagkeresetének kiszámításánál nem az irányadó időszakban érvényes személyi alapbért, hanem az átlagkereset esedékessége időpontjában érvényes személyi alapbért kell figyelembe venni. Az átlagkereset-számításnál ebben az esetben is figyelembe kell venni az irányadó időszakra kifizetett egyéb bérelemeket (pótlékokat) stb. Ugyancsak kivételes szabály, hogy a munkabér esedékességétől eltérő időben kifizetett munkabért úgy kell tekinteni, mintha a kifizetés az esedékes bérfizetési napon történt volna. Ha az átlagkereset számítási alapjául szolgáló időszak rövid, és az ebben az időszakban kifizetettnek tekintendő díjazás aránytalanul magas (például év végi részesedés, éves prémium miatt), indokolatlanul magas átlagkereset kerülne megállapításra. Ennek elkerülése érdekében az Mt. elrendeli, hogy az irányadó időszakot meghaladó időtartamra, illetve az irányadó időszakon kívül kifizetett, de az irányadó időszakra kifizetettnek tekintendő munkabérnek csak az irányadó időszakra eső időarányos részét kell az átlagszámításnál figyelembe venni. Az Mt. 143. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a felek a munkaszerződésben a munkavállalót megillető munkabért időbérként vagy teljesítménybérként, illetve a kettő összekapcsolásával állapíthatják meg. Időbér alkalmazása esetén a díjazás a munkavégzés időtartamához igazodik. Általában meghatározott időegységre (órára, hónapra) vetítve állapítják meg a munkabért. Az Mt. 93. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a munkavégzés alóli felmentés időtarta mára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. Nem illeti meg az átlagkereset a munkavállalót arra az időre, amely alatt munkabérre egyébként sem lenne jogosult. Az Mt. 97. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezés értelmében a munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat. Ha a munkaviszony próbaidő alatt azonnali hatállyal, rendkívüli felmondással, azonnali hatályú közös megegyezéssel, vagy az Mt. 94. §-ában foglalt lehetőség alkalmazásával, vagy az Mt. 101. § (1)-(2) bekezdése szerint szűnik meg, a munkáltató legkésőbb a jognyilatkozat közlésétől, illetve a megállapodás megkötésétől számított 3. munkanapon, egyébként legkésőbb az utolsó munkában töltött napon köteles a kifizetésről[…] részlet vége a válaszból.