Felmondási idő azonnali hatályú felmondás esetén
Kérdés
A felmondási időt milyen feltételekkel lehet csökkenteni az általánoshoz képest? Az Mt. 78. §-ának (3) bekezdése alapján a munkavállalót az azonnali hatályú felmondás esetén – a munkáltató súlyos szerződésszegésére (munkabér meg nem fizetése) tekintettel – a felmondási időre járó távolléti díjnak megfelelő összeg illeti meg, amelyet a 69. § szerinti teljes felmondási idő figyelembevételével szükséges meghatározni. Milyen jogszabályi vagy szakmai indok alapján alkalmazható ettől eltérő, illetve arányosított mérték? Konkrét esetben egy 7 éves munkaviszonnyal rendelkező munkavállalóról van szó, amely alapján a felmondási idő 45 nap. A számítás során azonban 23 nap került figyelembevételre.
Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2026. május 12-én (498. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8636
[…] végkielégítés, viszont azonnali hatályú felmondás esetén a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkáltató szüntette volna meg a munkajogviszonyát felmondással, tehát megilleti a munkavállalót a felmentési időre járó távolléti díja és végkielégítése is. Ezt mondja ki az Mt. 78. §-ának (3) bekezdése: „A munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén a munkáltató köteles a 70. § (3) bekezdésében és a 77. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni.”A jelen kérdésben megismert tényállásból nem egyértelműen állapítható meg, hogy a munkaviszonyt a munkáltató vagy a munkavállaló mondta fel azonnali hatállyal, ezért a válaszban mindkét esetre ki fogunk térni. Amit biztosan tudunk, az az, hogy a munkavállaló 7 éves munkaviszonnyal rendelkezett.A távolléti díj megállapításához először a felmondási időt szükséges kiszámolni. Az Mt. 69. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy felmondási idő 30 nap. Ez számít az általános felmondási időnek, a felek azonban a (3) bekezdés alapján hosszabb, de legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak. Eltérő megállapodás hiányában tehát a 30 napot kell a felmondási időnek tekinteni. A munkaviszony tartós jellegére tekintettel azonban a törvény azáltal biztosít védelmet a munkáltató felmondása esetére a munkavállalónak, hogy a felmondási időt a munkáltatónál eltöltött évek számához viszonyítva meghosszabbítja. Ez nem egy arányosított hosszabbodást eredményez, hanem az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése határozza meg a sávokat. Fontos kiemelni, hogy kizárólag a munkáltató felmondása esetén hosszabbodik meg a törvény erejénél fogva a felmondási idő! A munkavállaló felmondása esetén marad a 30 napos felmondási idő. Jelen esetben tehát – tekintettel arra, hogy a munkaviszony 7 évig állt fenn – a munkavállaló felmondása esetén 30 nap, míg a munkáltató felmondása esetén 45 nap a felmondási idő, mivel az Mt. 69. §-a (2) bekezdésének b) pontja 15 nappal rendeli meghosszabbítani a felmondási időt 5 éves munkaviszony esetén (a következő sávhoz a 8 évet el kellett volna érni).Visszatérve a távolléti díjra, a 70. § (3) bekezdése kimondja: „A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.” Amint azt már korábban leírtuk, a munkáltató köteles legalább a felmondási időre felmenteni a munkavállalót a 70. § (1) bekezdése alapján – amennyiben […]
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2026. május 12-én (498. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8636
[…] végkielégítés, viszont azonnali hatályú felmondás esetén a munkavállalót olyan helyzetbe kell hozni, mintha a munkáltató szüntette volna meg a munkajogviszonyát felmondással, tehát megilleti a munkavállalót a felmentési időre járó távolléti díja és végkielégítése is. Ezt mondja ki az Mt. 78. §-ának (3) bekezdése: „A munkavállaló azonnali hatályú felmondása esetén a munkáltató köteles a 70. § (3) bekezdésében és a 77. §-ban foglaltakat megfelelően alkalmazni.”A jelen kérdésben megismert tényállásból nem egyértelműen állapítható meg, hogy a munkaviszonyt a munkáltató vagy a munkavállaló mondta fel azonnali hatállyal, ezért a válaszban mindkét esetre ki fogunk térni. Amit biztosan tudunk, az az, hogy a munkavállaló 7 éves munkaviszonnyal rendelkezett.A távolléti díj megállapításához először a felmondási időt szükséges kiszámolni. Az Mt. 69. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy felmondási idő 30 nap. Ez számít az általános felmondási időnek, a felek azonban a (3) bekezdés alapján hosszabb, de legfeljebb hathavi felmondási időben is megállapodhatnak. Eltérő megállapodás hiányában tehát a 30 napot kell a felmondási időnek tekinteni. A munkaviszony tartós jellegére tekintettel azonban a törvény azáltal biztosít védelmet a munkáltató felmondása esetére a munkavállalónak, hogy a felmondási időt a munkáltatónál eltöltött évek számához viszonyítva meghosszabbítja. Ez nem egy arányosított hosszabbodást eredményez, hanem az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése határozza meg a sávokat. Fontos kiemelni, hogy kizárólag a munkáltató felmondása esetén hosszabbodik meg a törvény erejénél fogva a felmondási idő! A munkavállaló felmondása esetén marad a 30 napos felmondási idő. Jelen esetben tehát – tekintettel arra, hogy a munkaviszony 7 évig állt fenn – a munkavállaló felmondása esetén 30 nap, míg a munkáltató felmondása esetén 45 nap a felmondási idő, mivel az Mt. 69. §-a (2) bekezdésének b) pontja 15 nappal rendeli meghosszabbítani a felmondási időt 5 éves munkaviszony esetén (a következő sávhoz a 8 évet el kellett volna érni).Visszatérve a távolléti díjra, a 70. § (3) bekezdése kimondja: „A munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve, ha munkabérre egyébként nem lenne jogosult.” Amint azt már korábban leírtuk, a munkáltató köteles legalább a felmondási időre felmenteni a munkavállalót a 70. § (1) bekezdése alapján – amennyiben […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
