Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2016. augusztus 30-án (304. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 5156

[…] amelyre a munkavállaló a munkaviszony alapján a munkabéren felül jogosult, amennyiben azt rendszeresen igénybe vette. A munkaviszonnyal összefüggésben, az ítéletben szereplő megtérítendő elmaradt munkabérrel kapcsolatosan azonban maradnak tisztázandó tényezők. Tekintve, hogy az új Mt. kártérítési alapokra helyezte a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeit, ezért a régi Mt. szabályaival ellentétben a munkaviszony már azon a napon megszűnik, amely napon a munkaviszony jogellenes megszüntetése történt. A megszüntetés tényén nem változtat az sem, hogy a megszüntetés utóbb jogellenesnek bizonyul a bíróság ítélete szerint. A bíróság által ilyen esetekben határozattal – elmaradt munkabér címén – megítélt kártérítés nem képez járulékalapot, mivel az egyrészről nem a munkavállaló munkavégzésének ellenértéke, másrészről nincs biztosítási jogviszony mögötte, amelynek hiányában pedig egyéni járulékfizetési kötelezettség fel sem merülhet. Ezt megerősíti a Tbj-tv. 21. §-ának c) pontja, mely külön kimondja, hogy a jövedelmet pótló kártérítés (keresetpótló járadék) nem képezi a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási és munkaerőpiaci járulék alapját. Adófizetési kötelezettséget eredményező jogviszony hiányában az elmaradt munkabér címén kifizetett kártérítés után szociálishozzájárulásiadó-fizetési kötelezettségről sem lehet szó [2011. évi CLVI. tv. 455. § (2) bekezdése]. Ugyanakkor a jövedelmet pótló kártérítés után az Eho-tv. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – figyelemmel ugyanezen paragrafus (5) bekezdésében foglaltakra – a kifizetőt 27 százalékos egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli. Mindezekre tekintettel a volt munkáltató részéről az Mt. 82. §-a szerinti kártérítésből járulékokat nem kell levonni, de utána a kifizető 27 százalék egészségügyi hozzájárulást köteles fizetni. Lényeges momentum, hogy az új Mt. 172. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kártérítés alapjául szolgáló jövedelem meghatározásánál a jövedelmet – a jogosultat a társadalombiztosítási szabályok szerint terhelő – járulékokkal csökkentett összegben kell figyelembe venni, tehát az elmaradt jövedelmet a bíróság – a káronszerzés tilalmának általános elvére is figyelemmel – az egyéni járulékokkal csökkentett összegben állapítja meg. Az Szja-tv. 1. §-a (9) bekezdésének a) pontjában foglaltak értelmében az elmaradt jövedelemre tekintettel kifizetett, juttatott kártérítés címén megszerzett bevétel esetén az adókötelezettség jogcímét, valamint az adókötelezettségeket az elmaradt jövedelemre irányadó rendelkezések szerint kell meghatározni. Ebből következően az elmaradt jövedelem címén az egyéni járulékokkal csökkentett összegben kifizetett kártérítés után is a munkaviszonyból származó jövedelemre irányadó szabályok szerint a 15 százalékos mértékű személyijövedelemadó-előleget le kell vonni. Mindemellett nem hagyható figyelmen kívül, hogy az előbbiekkel ellentétben léteznek olyan kivételes esetek, amikor a munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja. Többek között ilyen eset például, ha a munkaviszony megszüntetése az egyenlő bánásmód követelményébe vagy a felmondási védelembe ütközik, de ilyen az […]