Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2014. november 4-én (268. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4567

[…] megállapítható legyen a munkaidő és a pihenőidő szabályainak munkáltató általi maradéktalan megtartása, továbbá a munkavállalónak a különböző munka­időhöz kötődő bérpótlékokra (éjszakai pótlék, műszakpótlék, vasárnapi pótlék, rendkívüli munkák után járó pótlékok, készenlét, ügyelet pótléka, munka­szüneti napi munkavégzés pótléka), távolléti díjra, állás­idő után járó díjazásra való jogosultsága.A munkáltatónak olyan nyilvántartással kell rendelkeznie, amely munkavállalónként tartalmazza– munkanaponként (naptári naponként, vagy egybefüggő 24 óránként) a tényleges munkavégzés kezdő és befejező időpontját,– rendkívüli munkaidőt (az éves mérték kiszámítására is alkalmas módon),– az elrendelt készenlét kezdő és befejező időpontját.A fenti követelményeket kielégítő adattartalmon túlmenően a nyilvántartásnak alkalmasnak kell lennie a heti pihenőnapok kiadásának ellenőrzésére (célszerű, ha egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a munkáltató már a beosztáson megkülönbözteti az ún. kiegyenlítő szabadnapot a heti pihenőnaptól, pihenőidőtől), továbbá a távollétek jogcímeinek megállapítására (a munkavállaló mely napokon volt szabadságon, betegszabadságon, melyik idő a rendkívüli munkavégzés fejében kiadott szabadidő, és melyik az állásidő stb.).A szabadság nyilvántartásával kapcsolatban az Mt. még tartalmi követelményekre sem utal, csak annyit mond, hogy a munkáltató nyilvántartja a szabadság tartamát. A kiadott szabadságot főszabályként munka­napokban kell kiadni és nyilvántartani. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén azonban az adott naptári évben úgy is kiadhatja a munkáltató a szabadságot, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos időtartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. Ebben az esetben a munkáltató a szabadság kiadását órában tartja nyilván a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban. A munkáltatónak kötelezettsége, hogy a munkavállaló éves szabadságát a törvényben foglaltaknak megfelelő mértékben állapítsa meg. Nem törvényi előírás, de kívánatos, hogy a munkáltató a megállapított éves szabadságnapok számáról (alapszabadság, pótszabadságok, előző évről áthozott szabadságnapok) lehetőleg írásban tájékoztassa a munkavállalót. Az írásbeli tájékoztatásnak megfelel pl. a megállapított éves szabadság bérjegyzéken történő feltüntetése is. A szabadság nyilvántartásának kötelezettsége azt jelenti, hogy – bármilyen formában vezeti azt a munkáltató – abból megállapíthatónak kell lennie a munkavállaló megállapított éves szabadságának és a kiadott szabadságának (beleértve, hogy mely napokon került sor a szabadság kiadására, és órában történő kiadás esetén hány órában).Mivel nincs formai előírás a nyilvántartások vezetésével kapcsolatban, nem előírás, hogy egyfajta nyilvántartást vezethet a munkáltató. A nyilvántartások lehetnek papíralapúak és elektronikus úton előállított nyilvántartások is. Léteznek már olyan szoftverek, amelyek nemcsak támogatják a nyilvántartások vezetését, de ellenőrzik is az Mt.-ben előírt jog­szabályi kötelezettségek vagy kollektív szerződésében foglaltak betartását, és össze vannak kapcsolva a bérszámfejtő rendszerrel is. Akármilyen formában vezeti a munkáltató a nyilvántartásokat, lényeg az, hogy a különböző nyilvántartások összességében teljesítsék a munkaidő és pihenőidő nyilvántartásával szemben fentebb ismertetett elvárásokat, továbbá megfeleljenek a hitelességi követelményeknek is.A hitelességi követelmények alapvetően azt a bizal­mat erősítik, hogy a nyilvántartás adatai a valóságnak megfelelnek. A munkaidő-nyilvántartással szemben támasztott egyik hitelességi követelményt maga a törvény állítja fel, amikor előírja, hogy naprakészen kell vezetni. A régi Mt. nem tartalmazott ilyen elő­írást, a bírói gyakorlat azonban – némileg szigorúbb elvárásként – megkövetelte az eseményszerűséget a munkaidő kezdő és befejező időpontjának rögzítésével, beírásával kapcsolatban. A törvényben előírt hitelességi követelménynek tekinthető az is, amikor a munkaidő-beosztáson a változások feltüntetésével vezetett nyilvántartás esetén előírja a hónap végén történő igazolást. Azt nem rögzíti, hogy a munkáltatónak vagy a munkavállalónak kell-e igazolni az így elkészített nyilvántartást, és az igazolás módjára sem tesz utalást. Mindenesetre az egyetértés dokumentumaként kezelhető, ha mind a munkáltató, mind a munkavállaló igazolja az így elkészített nyilvántartás helyességét.A munkaidő-nyilvántartás naprakész vezetése a munkáltató kötelessége. Nem hivatkozhat arra, hogy a munkavállalókra bízta a jelenléti ív kitöltését, de azok elmulasztották vezetni, illetve nem valós adatokat tüntettek fel benne. A hagyományos jelenléti ívek önmagukban nem tesznek eleget a munkaidő-nyilván­tartással szemben támasztott valamennyi követelménynek, arra viszont alkalmasak, hogy – a munka­idő-nyilvántartás egyik alapbizonylataként – a munka­végzés helyszínén a teljesített munkaidő kezdetét és végét eseményszerűen rögzítsék benne, sőt naponta alá is írják a munkavállalók. Amennyiben a munka­idő-nyilvántartást kizárólag a munkáltató vezeti, annak tartalmát – a hitelesség megerősítése érdekében – dokumentált módon a munkavállalóval ismertetnie kell, lehetőleg az adott időszakra vonatkozó bérszámfejtést megelőzően. Papíralapú nyilvántartás esetén a nyilvántartás […]