Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2012. szeptember 25-én (225. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3865

[…] munkavállaló munkavégzése esetén részesülne.(7) Órabér esetén az egy napra fizetendő távolléti díj: az egy órára megállapított távolléti díj és a munkavállaló napi teljes munkaidejének a szorzata.(8) Teljesítménybér alkalmazásánál a távolléti díj számításakor a munkavállaló távolléte idején (időszakában) érvényes személyi alapbéreként az ekkor érvényes személyi alapbérének – ha ez kisebb, mint a tárgyév január 1-jei személyi alapbér, akkor ez utóbbinak – a munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjével szorzott összegét kell figyelembe venni.(9) A (8) bekezdésben foglalt rendelkezést nem kell alkalmazni, ha a teljesítménytényező egy vagy annál kisebb.(10) A tárgyévi teljesítménytényező a munkavállaló megelőző évben elért egy órára jutó teljesítménybérének – ideértve az időbér és a teljesítménybér összekapcsolásán alapuló bér időbér részét, továbbá a garantált bért is – és a tárgyév január 1-jén érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa.(11) Annak a munkavállalónak a tárgyévi teljesítménytényezője, akinek a munkaviszonya a munkáltatónál a tárgyévben kezdődött, a – 152. § (5) bekezdése szerinti – tárgyévi irányadó időszak egy órára jutó teljesítménybérének és az első távollétidíj-fizetés esedékességekor érvényes egy órára jutó személyi alapbérének a hányadosa.(12) A munkavállaló tárgyévi teljesítménytényezőjét a tárgyév január 1-jével – a (11) bekezdés szerinti esetben az első távollétidíj-számítás alkalmával – rögzíteni kell."Mint a fenti szabályozásból kitűnik, a távolléti díj számításánál azok a pótlékok veendők figyelembe rendszeresként, amelyek a munkavállalót munkavégzése esetén folyamatosan megilletik (pl. vezetői pótlék, nyelvpótlék stb.). A műszakpótlék és a rendkívüli munka utáni pótlék azonban nem szó szerint folyamatosan illeti meg a munkavállalót, csak ha az ilyen pótlékokra jogosító feltételek fennállnak. Ezért értelmezési problémát jelenthet, hogy e pótlékok egyáltalán beletartoznak-e a munkavállalót munkavégzése esetén folyamatosan megillető pótlékok körébe. Ezért ezeknek a pótlékoknak a tekintetében a szabályozás kimondja, hogy a műszakpótlék és a rendkívüli munka után járó pótlék mely feltételek fennállása esetén, és a személyi alapbér hány százalékában kerüljön figyelembevételre a távolléti díj számítása során.Az átmeneti időszakban a távolléti díj számítására vonatkozó gyakorlatot számos szabályozási anomália nehezíti.Egyik ilyen, hogy az Mt. 147. §-ának (1) bekezdése már 2012. július 1-jétől hatályos, és nincs összhangban a távolléti díj számítására vonatkozó átmeneti időszakban hatályos régi rendelkezésekkel. A hivatkozott szabály szerint a munkavállalót a távolléti díjon felül bérpótlék is megilleti, ha a munkavégzés alóli mentesülés tartamára irányadó munkaidő-beosztása alapján bérpótlékra lett volna jogosult. Amennyiben tehát a munkavállaló a távolléti díjra jogosító munkavégzés alóli mentesülés időtartamára irányadó munkaidő-beosztása alapján munkavégzése esetén bérpótlékra lenne jogosult, ki kell azt fizetni a távolléti díjon felül. Az átmeneti időszakban hatályos rendelkezések alapján tehát úgy tűnik, a műszakpótlékot kétszeresen is ki kell fizetni a munkáltatónak. Mindamellett, hogy emelő tényezőként figyelembe kell venni a távollét idejére számított távolléti díj összegének kiszámításakor, a beosztás alapján ténylegesen járó pótlékot ki is kell fizetni.Súlyos alkalmazási problémát jelent az is, hogy az Mt. 2012. július 1-jétől alkalmazandó szabályai már nem a több műszakos munkarend fogalmát definiálják, hanem a munkáltató több műszakos tevékenységét, ugyanakkor a műszakpótlékra való jogosultság nem függ attól, hogy a munkáltató tevékenysége több műszakosnak minősül-e. A több műszakos munkaidő-beosztásnak nincs meg az új szabályozás szerint értelmezhető intézménye. Ennek megfelelően az új szabályozás alapján már nem értelmezhető a délutáni és éjszakai műszak, nem tesz különbséget délutáni és éjszakai műszakpótlék között sem. A pótlékra (műszakpótlékra) való jogosultság teljesen új alapokra helyeződött. Az új szabályok szerint, ha a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja rendszeresen változik, a tizennyolc és hat óra közötti időtartam alatt történő munkavégzés esetén a munkavállalónak harminc százalék bérpótlék (műszakpótlék) jár. A változást rendszeresnek kell tekinteni, ha havonta a beosztás szerinti napi munkaidő kezdetének időpontja a munkanapok legalább egyharmada esetében eltér, valamint a legkorábbi és a legkésőbbi kezdési időpont között legalább négy óra eltérés van. Továbbá – az eddigiektől eltérően – az új szabályozás lehetőséget teremt arra, hogy a felek a munkaszerződésben bérpótlék helyett havi átalányt állapítsanak meg. Az ilyen átalány figyelembevételét a távolléti díj átmeneti időszakban hatályos rendelkezései nem tartalmazzák.Az Mt. 147. §-ának (1) bekezdésében foglalt szabály a 2013. január 1-jétől hatályos távolléti díj számítására vonatkozó szabályokkal már teljes mértékben összhangban van. Ekkortól már egyértelmű, hogy a jogalkotói szándék szerint szó sincs kétszeres figyelembevétel, kifizetés előírásáról. Ebből nyilvánvaló, hogy semmilyen indoka nem áll fenn ennek az átmeneti időszakban sem. Úgy tűnik, inkább jogalkotási hibáról van szó, mint kifejezett jogalkotói akaratról. A távolléti díjnak az a rendeltetése, hogy a munkavállaló lehetőleg annyi munkabért kapjon a távollét idejére, mint amennyi munkavégzése esetén megillette volna. E rendeltetéssel tökéletesen összhangban van az, ha a munkáltató a műszakpótlékot az Mt. 147. §-ának (1) bekezdése alapján megfizeti. Emellett nem kell figyelembe venni a távolléti díj számításakor a műszakpótlékra vonatkozó jogszabály szerinti "kalkulációt", mert ehelyett a ténylegesen járó pótlékot megfizette. Azért is ez a célravezető megoldás, mert a fentebb kifejtettek szerint az átmeneti időszakban már alkalmazandó szabályozás […]