Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. október 25-én (206. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3535

[…] ötnapos munkahéttel dolgozók. A kérdésbeli munkáltatónál a munkavállalókat egyenlőtlen munkaidő-beosztásban hathavi munkaidőkeretben foglalkoztatják. A beosztás szerinti munkanapjaikon napi 12 órát dolgoznak 7 napon keresztül, ezt követően 7 nap szabad. A 7 szabadnap tartalmazza a pihenőnapjaikat és az ún. kiegyenlítő szabadnapjaikat. A munkavállaló részére a szabadságnapokra – ideértve a betegszabadságot is – a rá irányadó munkaidőmérték szerinti munkaidőt kell elszámolni, ami a napi nyolcórás teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetén azt jelenti, hogy a szabadság napjára nyolc órára eső távolléti díjat kell fizetni akkor is, ha egyébként beosztása szerint ennél többet vagy kevesebbet kellett volna dolgoznia. Az Mt. szerint munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor az Mt. 151. § (2) bekezdésében megjelölt távollét – köztük a szabadság és betegszabadság ideje –, illetve a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni. A gyakorlatban mindig problémát jelent, hogy hogyan, illetve hány nap szabadságot kell kiadni, ha a munkavállaló nem teljes hétre, hanem pl. a beosztott munkanapokat megszakítva kíván szabadságot kivenni. A kérdésből nem derül ki, de a féléves munkaidőkeret feltehetőleg úgy van meghatározva, hogy az első féléves keret január 1-jétől június 30-ig, a második féléves keret július 1-jétől december 31-ig tart. Azon a héten, amikor a munkavállaló június 17-19-ig szabadságra ment, akkor volt a munkavállalónak hétfői és keddi napokon – nevezzük úgy – két pihenőnapja. A beosztás szerinti munkanapokra mindenképpen ki kell írnia a munkáltatónak 3 szabadságnapot. A közvetlenül megelőző és követő napokra szabadságnapok nem írhatók ki, mivel a munkavállaló dolgozott. A szabadságnapokra, vagyis a három napra azonban a keretből csak 3x8 óra vonható le, így előáll az a helyzet, hogy a keretben még hátralévő időben (június 30-ig) plusz 12 óra beosztandó, illetve a munkavállalóval ledolgoztatható munkaidő keletkezik. Ezt a munkáltató például úgy tudja ledolgoztatni, hogy a keret végéig az egyébként kiegyenlítő szabadnapnak minősülő valamelyik napra 12 órás munkaidőben beosztja a munkavállalót. (A tapasztalat […]