Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2007. február 27-én (99. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1692

[…] munkavállaló a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Az állandó bírói gyakorlat értelmében, ha a munkavállaló véglegesen vagy tartósan a munkaköri feladatokon kívüli munkát köteles végezni (munkakör-módosítás), ez tartalmilag a munkaszerződés módosítását eredményezi, amely módosításra a fentiekben idézett jogszabályi rendelkezésből következően csak a felek közös megegyezésével kerülhet sor. A munkaidőkeretre vonatkozó előírásokat az Mt. 118. §-ában foglalt rendelkezések határozzák meg. E rendelkezések értelmében a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait kollektív szerződés rendelkezése hiányában a munkáltató állapítja meg. A munkaidőkeret a munkavállaló törvényes munkaidejét foglalja magában, meghatározott időegységre vonatkozóan. Munkaidőkeret alkalmazását általában a munkakör, illetve a munkáltató által folytatott gazdasági tevékenység jellege indokolja. A törvényes munkaidő legkisebb egységét az Mt. egy nap alatt teljesítendő munkaidővel határozza meg, ezért munkaidőkeretről csak akkor beszélhetünk, ha a munkaidőkeretként meghatározott időegység egy napnál hosszabb. Azoknál a munkáltatóknál, ahol nincs hatályos kollektív szerződés, a munkaidő legfeljebb kéthavi vagy nyolcheti munkaidőkeretben is meghatározható. A munkaidőkeret alkalmazása nem eredményezheti a teljes munkaidőre vonatkozó szabályok kijátszását. A munkaidőkeret a napi teljes munkaidő alapulvételével kerül meghatározásra, azonban a munkaidőkeret nem azonos a ténylegesen munkában töltött idővel. A munkaidőkeretet különböző, munkából távol töltött idők terhelhetik [a keresőképtelenség vagy az Mt. 152. § (2) bekezdésében felsorolt esetek]. Ezeket az időtartamokat hozzá kell adni a ledolgozott munkaórák számához, vagy figyelmen kívül kell hagyni, mert a munkáltató a munkaidőkereten belül nem dolgoztathatja le a munkavállalóval a törvényben meghatározott okból távol töltött időt. A napi pihenőidőre vonatkozó előírásokat az Mt. 123. §-ában foglalt rendelkezések határozzák meg. E rendelkezések értelmében a napi pihenőidő a munkavállaló napi munkavégzésének befejezése és a másnapi munkakezdése közötti egybefüggő időtartam. A napi pihenőidő mértéke legalább 11 óra. Az Mt. 123. § (2) bekezdés a)-d) pontjában felsorolt esetekben a kollektív szerződés rövidebb napi pihenőidőt is előírhat. Legalább 8 óra pihenőidőt ezekben az esetekben is biztosítani kell. Eltérő, tiltó jogszabályi rendelkezés hiányában nincsen akadálya annak, hogy a szerződő felek a munkaszerződésben ún. többes (egynél több) munkakörben is megállapodjanak. Erre figyelemmel, nincsen akadálya annak, hogy a kérdéses esetben megjelölt munkáltató az érintett munkavállalót tehergépjármű-vezetői munkaköri […]