A szabadság megváltásának/ kiadásának elévülése


Meddig követelhető a szabadság pénzbeli megváltása abban az esetben, ha a munkavállaló nem veszi igénybe az őt megillető szabadidőt?


Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2025. március 25-én (475. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8211

[…] a munkavállaló a munkaviszony megszűnését követően három évig követelheti a ki nem vett szabadság pénzbeli megváltását. Ha ezen időszak alatt nem érvényesíti igényét, az elévülés folytán megszűnik a jogérvényesítés lehetősége.Fontos azonban figyelembe venni, hogy az elévülési idő megszakadhat bizonyos esetekben, például, ha a munkáltató elismeri az igényt, vagy a munkavállaló jogi eljárást indít az igény érvényesítésére.Az Európai Unió Bírósága több döntésében is kimondta, hogy a munkavállalók jogos érdekét figyelembe kell venni a szabadság elévülésével kapcsolatban. Különösen fontos a C-214/10. sz. ügy (KHS AG kontra Schulte), amelyben a bíróság megállapította, hogy a munkavállalók nem veszíthetik el automatikusan a ki nem vett szabadságukat, ha nem volt lehetőségük azt megfelelő időben igénybe venni.Továbbá, a C-684/16. sz. ügyben (Max-Planck-Gesellschaft kontra Tetsuji Shimizu) az Európai Unió Bírósága azt is kimondta, hogy a munkáltatónak aktívan ösztönöznie kell a munkavállalókat a szabadság kivételére, és megfelelő tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy milyen következményekkel járhat annak elmaradása. Ha ezt elmulasztja, a munkavállaló nem veszti el automatikusan a szabadságát vagy annak pénzbeli megváltását.A magyar bírósági gyakorlatban a Kúria több döntésében is megerősítette, hogy a munkáltatók kötelesek gondoskodni a szabadság kiadásáról. Például az Mfv.I.10.326/2016. sz. kúriai döntésében, melyben kifejtette, hogy a munkavállaló felperes a 2009-ben esedékes szabadságmegváltási és végkielégítési igényét csak 2014-ben érvényesítette, amely meghaladja az Mt. szerinti hároméves elévülési időt. A bíróság megállapította, hogy az elévülést nem szakította meg jogszerű igényérvényesítés, és az elévülés nyugvására sem volt megfelelő jogalap, „a felperes a korábbi perben, illetve peren kívül sem érvényesített az alperessel szemben szabadságmegváltás- és végkielégítés-különbözet iránt igényt”. A Kúria ezért hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, amely szerint a követelés elévült.Ez […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.