Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2025. január 28-án (472. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8155

[…] szabadság kiadásával kapcsolatos munkáltatói kötelezettségeket rögzíti. Ennek értelmében a munkáltató köteles évente 7 munkanap szabadságot biztosítani a munkavállaló számára – a munkaviszony első három hónapjától eltekintve –, legfeljebb két részletben, a munkavállaló kérésének megfelelő időpontokban. A munkavállalónak a szabadság kiadása iránti igényét legalább 15 nappal annak kezdete előtt be kell jelentenie.Abban az esetben, ha a munkavállaló az Mt. 122. §-ának (2) bekezdése szerinti 7 nap szabadsággal kapcsolatban nem határoz meg konkrét időpontokat, a munkavállaló a munkáltatót figyelmeztetésben részesítheti.A Kúria egyik döntésében kifejtette, hogy „Ha a munkáltató – tervezhetőség érdekében – a Covid–19-járvány alatt a foglalkoztatott közalkalmazottakat szabadságterv elkészítésére hívja fel, amit a felperes ismételt felszólítást követően, a 7 nap szabadság esetében nem terjeszt elő, az alkalmazott írásbeli figyelmeztetés nem jogszabálysértő.” (Kúria Mfv. 10.158/2022/3.)További előírás a munkáltató számára, hogy szabadságot a tárgyévben legalább egy alkalommal úgy kell kiadni, hogy a munkavállaló legalább tizennégy egybefüggő (naptári) napra mentesüljön a rendelkezésre állási kötelessége alól [Mt. 122. § (3) bekezdés]. Ettől a felek megállapodása eltérhet. A törvény a felek megállapodására alaki előírást nem tartalmaz, így akár ráutaló magatartással is érvényesen létrejöhet az eltérő megállapodás.A szabadság időpontjáról a munkavállalót a szabadság kezdetét megelőzően, legalább tizenöt nappal korábban tájékoztatni kell. A tájékoztatás nem megfelelő teljesítése esetén a szabadság kiadása jogellenes, aminek következménye egyfelől az, hogy a munkavállaló az így kiadott szabadságnapok ismételt és szabályszerű kiadását követelheti, másfelől a jogellenesen kiadott szabadság tartamát teljesített munkaidőként kell figyelembe venni, és erre a munkavállalót a foglalkoztatási kötelesség elmulasztása címén díjazás illeti meg.A szabadságot azonban pénzben megváltani nem lehet – a munkaviszony megszűnésének a kivételével. Ez összhangban áll a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia (ILO) elvárásaival is. Az 1970. évi 132. ILO Egyezmény 12. cikke szerint semmis, illetve tilos minden olyan megállapodás, amely a jelen egyezmény 3. cikkének 3. bekezdésében feltüntetett minimális éves fizetett szabadságra vonatkozó jogról való lemondást, illetve egy ilyen szabadság helyett történő megváltást tartalmaz. Abban az esetben viszont, ha a munkaviszony megszűnik, a munkáltató a jogviszony megszűnésekor meg kell állapítsa, hogy a munkavállaló a jogviszony megszűnése időpontjában hány nap szabadságra volt jogosult, és ténylegesen hány nap került számára kiadásra. Amennyiben az igénybe vett szabadság kevesebb, mint amire a munkavállaló jogosult volt, a különbözetet számára pénzben meg kell váltani. A megváltás számítási alapja a munkavállaló távolléti díja.Megállapítható tehát, hogy annak ellenére, hogy a szabadság a munkavállaló […]