Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2011. szeptember 13-án (203. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3484

[…] a székhelyen, telephelyen kívül végzi a tevékenységét, és ez a munkaköri leírásából is egyértelműen kiderül. A tájékoztató szerint a különbség a juttatás céljában van: nem bevétel a munkavégzéshez biztosított helyi bérlet, függetlenül a magáncélú használattól, míg a béren kívüli juttatásként minősülő helyi bérletet elsősorban személyes használatra biztosítja a munkáltató. Az Szja-tv. 4. § (2) bekezdése szerint "nem keletkezik bevétel olyan dolog használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelyet a munkáltató a tevékenységében közreműködő magánszemély (munkavállaló) részére a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként biztosít. Ez a rendelkezés irányadó abban az esetben is, ha a munkavállaló feladatának ellátására tekintettel történő hasznosítás, használat igénybevétele mellett a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és egyébként a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel nem zárható ki, kivéve ha a törvény a magáncélú használatot adóztatható körülményként határozza meg". A személyesen közreműködő tag a hivatkozott 4. § (2) bekezdés alkalmazásában nem esik egy tekintet alá a munkavállalóval, ezért függetlenül attól, hogy esetlegesen a munkavégzéséhez napi szinten, rendszeresen helyi bérlet használatára kényszerül, a bérlet nem tekinthető a munkavégzéshez biztosított dolognak. Ezért a személyesen közreműködő tagnak biztosított helyi bérlet juttatása esetén a béren kívüli juttatásra vonatkozó adózási szabályokat kell alkalmazni. A munkavállalónak adott helyibérlet-juttatás esetén akkor alkalmazható az Szja-tv. 4. § (2) bekezdése, ha a munkavégzés – a munkaköri leírásból is egyértelműen levezethető módon – napi gyakorisággal a munkáltató székhelyén, telephelyén […]