Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. április 22-én (126. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2168

[…] hasonlóságot mutatnak. Az egyértelmű elkülönítést lehetővé tevő definíció hiányában ezeket a jogviszonyokat csak a mellettük és ellenük felsorakoztatott érvek, azaz a meglévő és hiányzó, illetőleg a más jogviszonyra jellemző tartalmi ismérvek súlyozásával lehet egymástól elhatárolni. A munkaviszony ismertetőjegyeire érdemes koncentrálni, mivel ha sikerül kizárni annak keletkezését, akkor már nem lehet szó színleltségről. A munkaviszonyt négy fő tartalmi ismérv jellemzi, melyek megléte esetén már egyértelműen munkaviszonyról beszélünk. Ezek: 1. A munkakör, amely nem egy jól elhatárolható konkrét feladatot jelöl meg, hanem a munka fajtáját. 2. A munkabér, amelyet törvényi keretek között kell megállapítani, pl. minimálbér vagy a túlmunka díjazása, rendszeres, nincs kockázati része, mivel akkor is jár, ha a munka eredménye elmarad, pl. megsemmisül, eladhatatlanná válik. 3. Az utasítási jog és az alá-fölé rendeltség, mivel nincsenek előre meghatározott feladatok, ezért azokat időről időre konkretizálni kell, azaz a munkavállalót utasítani kell, ennek keretében a munkaadó minden részletre kiterjedően megmondhatja, hogy mit, mikor, hol, mivel és hogyan kell csinálni. 4. A rendszeres és folyamatos munkavégzés, ami azt jelenti, hogy a munkavállaló nem a tetszése szerinti időben, hanem konkrét időpontban megkezdve és befejezve látja el a munkakörét, folyamatosan, általában meg nem határozott időn keresztül. A fő jegyek mellett léteznek ún. kiegészítő vagy másodlagos ismérvek, amelyek önmagukban nem, de más ismérvekkel együtt akár el is dönthetik a szerződés fajtáját. Ezek: 1. a munkaviszony a legjelentősebb részben köti le a munkavállaló munkaerejét, idejét, […]