Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2005. szeptember 27-én (67. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1171

[…] számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. A Legfelsőbb Bíróság MK 18. sz. kollégiumi állásfoglalása értelmében a munkavállalót a szabadság a további munkaviszonya után is megilleti. Az állásfoglalás értelmében minden munkaviszonyban különállóan kell elbírálni a munkavállalót megillető szabadság mértékét. Ha a munkavállalót az egyes munkaviszonyokban bármely okból eltérő mértékű szabadság illeti meg, a munkavállaló köteles a munkakörét ellátni abban a munkaviszonyában, amelyben már szabadságra nem jogosult, akkor is, ha másik munkaviszonyában még szabadságát tölti. A Legfelsőbb Bíróság MK 19. sz. kollégiumi állásfoglalása értelmében a munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben, hanem részmunkaidőben alkalmazta. Az alapszabadság és pótszabadság tekintetében az Mt. olyan korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, amely szerint az alapszabadság és pótszabadság csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót illetné meg. A részmunkaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra való jogosultsága pedig kifejezetten következik az Mt. 5. §-ában foglaltakból. Ha az ilyen módon alkalmazott munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerint minden munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat. A rendes szabadság idejére járó díjazás azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időre jár (például napi […]