Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2005. január 11-én (50. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 907

[…] (188-193/A. §-ok) fejezete tartalmazza a vezető állású munkavállalókra vonatkozó eltérő rendelkezéseket. Az Mt. 192. § (1) bekezdése értelmében a vezető a munkaidő-beosztását, valamint a pihenőidő (szabadság) igénybevételét – a munkaszerződésben foglaltak szerint – maga állapítja meg. E rendelkezéshez kapcsolódó jogalkalmazói, bírói gyakorlat értelmében a vezető állású munkavállaló az irányítási, vezetői feladatok felmerülésének függvényében meg tudja ítélni, hogy az őt megillető rendes szabadság kivételére mely időszak a legalkalmasabb. A vezető szabadság igénybevételének jogával kapcsolatban kiemelhető körülmény, hogy önmagában az a tény, hogy a vezető a részére járó szabadságot természetben nem vette igénybe, nem alapozza meg a megváltásra vonatkozó igényét. Ha ugyanis a vezető maga jogosult dönteni munkaideje beosztásáról, illetve szabadság igénybevételéről, neki kell bizonyítani a szabadsága igénybevételének esetleges akadályát. Az állandó jogalkalmazói, bírói gyakorlat értelmében nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az az eljárás, ha a munkavállalót megillető rendes szabadság munkaviszony fennállása alatt történő kiadásának, illetve kivételének akadálya nincsen és ennek ellenére a szabadság pénzbeli megváltása érdekében a munkaviszony megszűnéséig a szabadság kiadására, illetve kivételére nem kerül sor. A fentiekben előadott rendelkezésekre figyelemmel a kérdéses esetben elfoglalt munkáltatói álláspont, amely szerint "a tárgyévi szabadság csak a következő év június 30-ig használható fel, egyébként elvész" téves, […]