Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2004. szeptember 28-án (44. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 786

[…] irányulhat belföldre és külföldre is. Előfordulhat, hogy a kiküldetés során a kiküldetés helyére történő utazás, a visszautazás, illetve a visszautazás megkezdéséig eltöltött idő hossza olyan mértékű, amely időtartam díjazására joggal tarthat igényt a munkavállaló, és személyi alapbérének 40 százaléka is megilleti. Kiküldetés esetén a jogszabály alapján járó költségtérítésen túlmenően a munkáltató köteles a munkavállaló számára megfizetni a kiküldetés során felmerülő szükséges és igazolt többletköltségeket. Az Szja-tv. 3. §-ának megfogalmazásában: 10. pont Hivatali, üzleti utazás: a magánszemély jövedelmének megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkába járás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés (kirendelés) miatt szükséges utazást. 11. pont Kiküldetés (kirendelés): a munkáltató által elrendelt, a munkaszerződésben rögzített munkahelytől eltérő helyen történő munkavégzés. 12. pont Külföldi kiküldetés: a belföldi illetőségű magánszemélynek a jövedelme megszerzése érdekében, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében a Magyar Köztársaság területén kívüli (a továbbiakban: külföldi) tartózkodása, továbbá az előzőekkel kapcsolatos külföldi utazás, ideértve különösen a külszolgálatot és az azzal összefüggő utazást. 13. pont Külszolgálat: a munkáltató által elrendelt, külföldön történő munkavégzés. Az országon belül történő kiküldetés (kirendelés) idejére járó úgynevezett napidíj elszámolásáról a 23/1989. MT rendelet rendelkezik. "1. § A rendelet hatálya kiterjed minden munkáltatóra és velük munkaviszonyban álló munkavállalóra, illetve közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottra (a továbbiakban együtt: munkavállaló). 2. § (1) A kiküldetésben levő munkavállalónak az élelmezéssel kapcsolatos többletköltségeinek fedezetére a kiküldetés tartamára élelmezési költségtérítés (a továbbiakban: napidíj) jár. (2) Napidíj számlával (egyszerűsített számlával) igazolt összegként, vagy költségátalányként számolható el. 3. § (1) (2) Átalányként a munkavállalót legalább száztíz forint napidíj illeti meg. (3) A rendszeresen kiküldetést teljesítő munkavállalónak a munkáltató havi átalányt állapíthat meg. Ennek összegét az egy napra megállapított napidíjátalány és a havi átlagban kiküldetésben töltött naptári napok figyelembevételével kell meghatározni. 4. § (1) Nem számolható el napidíj a) ha a távollét időtartama a 6 órát nem éri el, b) ha a munkáltató a munkavállaló élelmezését a kiküldetés helyén biztosítja. (2) Szálloda igénybevétele esetén, amennyiben a szállodaköltség a kötelező reggeli árát tartalmazza, a napidíj összegét 20%-kal csökkenteni kell. 5. § (1) Ez a rendelet 1989. május 1. napján lép hatályba. (2) A dolgozó belföldi hivatalos kiküldetése, illetőleg külszolgálata, valamint áthelyezése alkalmával felszámítható költségek megtérítéséről szóló 33/1951. (I. 31.) MT rendelet 12-14. és 21. §-a, továbbá a közszolgálati alkalmazottak belföldi kiküldetése esetén felszámítható egyes költségek megállapításáról szóló 9/1957. (II. 2.) Korm. rendelet hatályát veszti. A kiküldetés idejére kapott élelmezési költségtérítés a magánszemély egyéb jövedelme, tehát a kifizetőnek az adóelőleget a kifizetőre vonatkozó szabályok szerint le kell vonnia (Szja-tv. 47. §). Az adóköteles jövedelem természetesen egyben járulékköteles jövedelem is. A külföldi kiküldetéshez kapcsolódó elismert költségekről a 168/1995. Korm. rendelet intézkedik: Ez alapján a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében történő külföldi kiküldetésben lévő, illetve külszolgálatot teljesítő belföldi illetőségű magánszemély a nem önálló tevékenységből származó bevételéből a jövedelem megállapítása során levonhatja a külföldi kiküldetés, illetve a külszolgálat tényleges idejére kapott összeg – ha az nem tartozik az Szja-tv. 83. § (4) bekezdésének hatálya alá – 30 százalékát, de ez nem haladhatja meg a kiküldetés, külszolgálat tényleges időtartamára számított a) napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget, ha a külszolgálat tényleges időtartama egybefüggően nem éri el a 90 napot; b) ha a külszolgálat tényleges időtartama egybefüggően több mint 90 nap, az első 90 napra napi 10 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget, a 91. naptól kezdődően napi 10 USA-dollárnak megfelelő és az alábbi személyek után további napi és személyenkénti 3 USA-dollárnak megfelelő forintösszeget: a külszolgálat címén kiküldött magánszeméllyel külföldön tartózkodó házastársa és kiskorú gyermeke (örökbe fogadott, nevelt, mostohagyermeke), feltéve, hogy a tartózkodásuk nem minősül külföldi kiküldetésnek, továbbá feltéve, hogy külföldi tartózkodásuk tényleges időtartama egybefüggően több mint 90 nap. Az Szja-tv. 83. § (4) bekezdése szerint amennyiben ezen bevétel megtérítése költségvetési forrásból történik, a levonható összeg a bevétel 50 százaléka. Az előbbiekben részletezett levonható összeget meghaladó rész a magánszemély egyéb jövedelme. A kifizetőnek a kifizetés adóköteles részéből adóelőleget kell levonnia a kifizetőre vonatkozó szabályok szerint (Szja-tv. 47. §). Az adóköteles jövedelem természetesen egyben járulékköteles jövedelem is. Az Szja-tv. 7. § értelmében a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is –, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy – ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg – ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket e törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek. Ez természetesen mind a belföldi, mind a külföldi kiküldetés idejére érvényes. A 168/1995. Korm rendelet 4. § (1) bekezdése szerint […]