Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2004. április 20-án (35. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 610

[…] határozni a bedolgozó által végezhető tevékenységet, a munkavégzés helyét, valamint a költségtérítés módját, illetve mértékét. A munkavégzés helye a bedolgozó személyi igazolványba bejegyzett lakóhelye, vagy más, általa, a munkavégzés céljára biztosított helyiség, kivéve a szociális foglalkoztatóban végzett munkát, amelyre azonban némiképp más jogszabályok vonatkoznak. A Tbj-tv. értelmében biztosított – többek között – a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (bedolgozói, megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jellegű jogviszonyban, segítő családtagként) személyesen munkát végző személy, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincadrészét. Ez alapján tehát nem a minimálbér, hanem annak harminc százaléka az irányadó a biztosítási kötelezettség elbírálásánál. Ez az összeg jelenleg havi 15 900 forint, napi 530 forint. Amennyiben a bedolgozók részére kifizetett díjazás ezt az összeget eléri vagy meghaladja, a munkáltatónak meg kell fizetnie utána a 29 százalékos tb-járulékot, a foglalkoztatottnak pedig a 8,5 százalékos nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tag: 0,5 százalék), valamint a 4 százalékos egészségbiztosítási egyéni járulékot is. Amennyiben a bedolgozó – keresete alapján – biztosítottá válik, a foglalkoztatónak a tételes egészségügyi hozzájárulást is meg kell fizetnie. Amennyiben a bedolgozó keresete nem éri el a minimálbér harminc százalékát, tehát nem válik biztosítottá, az Eho-tv. 3. § (1) bekezdés be) pontja alapján a foglalkoztatónak a részére kifizetett díjazás után a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást kell megfizetnie. A 24/1994. Korm. rendelet szerint a bedolgozó részére térítést kell megállapítani az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerült rezsiköltségekre. Amennyiben a munka jellege nem teszi lehetővé a tényleges rezsiköltség megállapítását, műszaki számítások alapján rezsiátalányt kell fizetni. A rendelet részletesen meghatározza, hogy melyek a bedolgozó részére térítendő rezsiköltségek: 1. a) A bedolgozók tulajdonában lévő munkaeszközök elhasználódási költsége – állóeszköz esetében értékcsökkenési leírása – az eszközöknek a használat alapján várható élettartama és forgalmi értéke szerint számítva. b) Bérelt munkaeszköz esetén a bérleti díj. 2. A gépek (termelőberendezések) javításának és karbantartásának költségei. 3. A gépek (termelőberendezések) működtetésének energiaköltségei. 4. A bedolgozó által beszerzett segédanyagok igazolt költségei. 5. A munkahely megvilágításának költségei. 6. A munkaanyagok és termékek el- és visszaszállításának költségei. 7. Helyiség vagy helyiségrész használati díja, beleértve például a fűtési, takarítási költségeket is. Bérelt helyiség esetén a bedolgozói munka végzése miatt keletkezett külön költség. 8. A munkaruha költsége abban az esetben, ha a munkavégzés a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár. Az Szja-tv. megfogalmazásában költségtérítés: az a bevétel, amelyet az Szja-tv. által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve […]