Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2003. június 3-án (16. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 257

[…] megfizetni. (Ez utóbbi egyébként biztosítás hiányában is terhelte volna a céget.) A kérdésből ugyan nem derül ki, hogy a jogviszony mennyi ideje áll fenn, de az elmulasztott járulékokat mindenképpen célszerű önellenőrzéssel bevallani és megfizetni. Tekintettel arra, hogy a külföldi személyek Magyarországon történő foglalkoztatása a gyakorlatban nagyon sok gondot okoz, az e témában megjelent APEH iránymutatást az alábbiakban szó szerint idézzük. "2002/32. APEH iránymutatás a külföldi személy megítélése a Tbj. alkalmazásában[Tbj. 4. § j) pont] A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) 4. § j) pontja értelmében e törvény alkalmazásában külföldi a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény 3. § 2. a) pontjában meghatározott, devizakülföldi személy. A törvény tehát nem vizsgálja a belföldiséget, kizárólag a devizakülföldi fogalmát határozza meg. A devizáról szóló törvényt a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes törvények módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény 2002. január 1-jével hatályon kívül helyezte, azonban a 19. § alapján – mely szerint, ahol törvény vagy más jogszabály devizajogszabályt említ, ott a devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény helyett e törvényt kell érteni – a külföldi meghatározása lényegében nem változott. Külföldinek minősül a természetes személy, ha nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott, érvényes személyazonosító igazolványa, és azzal nem is rendelkezhet. Ahhoz, hogy el tudjuk dönteni, hogy mikor rendelkezhet, illetve mikor nem rendelkezhet személyazonosító igazolvánnyal a természetes személy, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvényt (a továbbiakban: Tv.), valamint a személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról szóló 168/1999. (XI. 24.) Korm. rendeletet (a továbbiakban: R.) kell megismerni. A Tv. 29. § (1) bekezdése alapján a személyazonosító igazolványt első ízben a polgár 14. életévében lehet kiadni. A polgár személyazonosságát – a személyazonosító igazolványon túl – minden olyan hatósági igazolvány igazolja, amely tartalmazza a törvényben meghatározott adatokat (név, születési hely, idő, állampolgárság, anyja neve, nem, arckép, saját kezű aláírás, személyazonosító igazolvány okmányazonosítója és érvényességi ideje). A polgár köteles igényelni a személyazonosító igazolvány kiadását, amennyiben nem rendelkezik más érvényes, a személyazonosságát igazoló hatósági igazolvánnyal. Az R. ezzel összhangban rendelkezik, kiegészítve azzal, hogy akkor is köteles a polgár az állandó személyazonosító igazolványt kiváltani, ha törvény a személyazonosító igazolvány bemutatását kéri. A bevándorolt és a menekült jogállású személy köteles az állandó személyazonosító igazolvány kiadását kérni. Az R. 10. §-ának […]