Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2026. szeptember 22-én (505. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 8749

[…] szerint az ellátás csak attól követelhető vissza, akinek a felvétel felróható. A 90 nap tehát nem elévülési határidő, hanem azt választja el, hogy a kötelezéshez szükséges-e a felróhatóság bizonyítása.A felróhatóság nem állapítható meg automatikusan abból, hogy a jogosultság utóbb hiányosnak bizonyult. Fel kell tárni, hogy az érintett tudta-e, illetve az adott helyzetben általában elvárható körültekintéssel tudnia kellett-e, hogy nem jogosult az ellátásra. A felróhatóságot megalapozhatja különösen a valótlan adatközlés, a jogosultságot érintő lényeges körülmény elhallgatása, a bejelentési vagy együttműködési kötelezettség elmulasztása, illetve az, ha az érintett a kizáró körülmény ismeretében igényelte és vette fel az ellátást.A kérdésben szereplő személy nyugdíj-megállapító határozata már 2021-ben megszületett, azt azonban csak 2026-ban mutatta be a munkáltatójának, miközben 2023-ban és 2024-ben több alkalommal táppénzt igényelt és vett fel. Ezek a körülmények megalapozhatják a felróhatóságot, hiszen a nyugdíjasstátusz a munkavállaló személyére vonatkozó, határozattal megállapított tény, amely alapvetően meghatározza társadalombiztosítási jogállását.A visszafizetésre kötelező döntésben ugyanakkor a tényállást teljeskörűen tisztázni, a felróhatóságot pedig indokolni kell. Vizsgálandó különösen, hogy az érintett mikor vette át a nyugdíjhatározatot, milyen kezdő időponttól állapították meg a nyugdíját, tett-e nyilatkozatot nyugdíjasstátuszáról, az egyes táppénzigények benyújtásakor milyen adatokat közölt, kapott-e tájékoztatást az adatváltozás bejelentéséről, továbbá a munkáltató vagy a kifizetőhely rendelkezett-e olyan adattal, amelyből a nyugdíjasstátusz felismerhető lett volna. Ha a munkavállaló korábban kifejezetten nem nyugdíjasnak nyilatkozott, a felróhatóság megállapítása még egyértelműbb lehet.A 90 napon túli visszakövetelés időbeli korlátját az Eb-tv. 70. §-ának (2) bekezdése határozza meg: az Eb-tv. 66–68. §-án alapuló követelés az ellátás kifizetésétől számított öt éven belül érvényesíthető. Az ötéves határidőt minden kifizetésre külön kell számítani; nem a keresőképtelenség kezdete, az ellátást megállapító döntés kelte vagy a táppénzes időszak vége, hanem az adott összeg kifizetésének időpontja irányadó. A 2023-ban és 2024-ben folyósított táppénzek ezért 2026-ban még visszakövetelhetők. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy ha a követelés alapjául szolgáló magatartás a bíróság jogerős ítélete szerint bűncselekmény, a követelés öt éven túl, a büntethetőség elévüléséig is érvényesíthető, a kérdésben ismertetett tényállás alapján azonban ennek vizsgálata nem szükséges.Az Eb-tv. 66. §-ának (3) bekezdése szerint a foglalkoztató, más szerv vagy egészségügyi szolgáltató köteles megtéríteni a jogalap nélkül felvett ellátást, ha annak jogalap nélküli megállapítása vagy folyósítása az adott szerv mulasztásának vagy valóságtól eltérő adatszolgáltatásának következménye, és az ellátás az Eb-tv. 66. §-ának (1) bekezdése alapján nem követelhető vissza. Ha a foglalkoztatót és az ellátásban részesült személyt egyaránt felelősség terheli, az Eb-tv. 66. §-ának (4) bekezdése alapján közrehatásuk arányában kötelesek helytállni; ha ez az arány nem állapítható meg, egyenlő arányban kell őket kötelezni.A munkáltató felelősségét önmagában nem alapozza meg, hogy ő működtette a kifizetőhelyet, és állapította meg a táppénzt. Ahhoz az is szükséges, hogy rendelkezett, illetve az adott helyzetben rendelkeznie kellett volna a nyugdíjasstátuszra vonatkozó adattal, mégsem vette azt figyelembe. Ha a munkavállaló a státuszát nem jelentette be, a határozatot nem mutatta be, a munkáltató pedig arról más forrásból sem tudott és nem is tudhatott, a téves megállapítás jellemzően nem róható fel a kifizetőhelynek. Közrehatás állhat fenn viszont például akkor, ha a munkavállaló bejelentette nyugdíjasstátuszát, de a munkáltató azt nem vezette át a nyilvántartásában, vagy nem adta át a kifizetőhelynek.Az Eb-tv. 81. §-ának (1) bekezdése szerinti szak- és pénzügyi ellenőrzés kiterjed a pénzbeli és baleseti ellátásokkal összefüggő nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésére, a kifizetőhely hatáskörébe tartozó ellátások megállapítására és folyósítására, valamint a kapcsolódó ügyviteli feladatokra. Az átfogó kifizetőhelyi ellenőrzés azonban nem azonos az adóigazgatási szabályok szerinti, ellenőrzéssel lezárt időszakot eredményező adóellenőrzéssel. Lezárása ezért nem zárja ki automatikusan az ellenőrzött időszakban folyósított egyedi ellátások későbbi vizsgálatát.Ha a nyugdíjasstátusz 2025-ben sem a kifizetőhely, sem az ellenőrző szerv előtt nem volt ismert, az ellenőrzés nem terjedhetett ki e körülménynek a táppénzjogosultságra gyakorolt hatására. A […]