Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2013. november 12-én (248. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4239

[…] két munkáltató megállapodhat abban, hogy az egyik ideiglenesen átengedi munkavállalóját a másik számára. A kirendelés alatt a munkavállalóra a munkavégzés helye szerinti munkarend az irányadó [Mt. 96. § (4) bek.], a munkavállalót ért károkért pedig a munkáltatók egyetemlegesen felelnek [Mt. 166. § (3) bek., Ptk. 337-338. §].A kirendelő munkáltató a munkaerő átengedéséért külön díjazást nem kérhet, mivel erre csak a munka­erő-kölcsönzési tevékenység végzésére felhatalmazott kölcsönbeadók jogosultak, annak viszont nincs akadálya, hogy a kirendelt munkavállaló bérköltségét megtéríttesse azzal a munkáltatóval, ahová a munkavállalót kirendelte. Az Mt. egyébként nem tartalmaz részletes szabályozást a másik munkáltatónál történő munkavégzésre vonatkozóan, így a munkáltatók közötti megállapodás a munkavégzéssel kapcsolatos bármilyen kérdést szabályozhat. A lényeg, hogy a munkavállalót minden fontos és rá vonatkozó tényről tájékoztatni kell.A munkavállaló a munkaszerződésétől eltérő foglalkoztatás idejére a ténylegesen ellátott munkakörre elő­írt, de legalább a munkaszerződése szerinti alapbérre jogosult. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás tehát járhat bérkieséssel, hiszen a törvény csak az alapbér megőrzését garantálja a munkavállaló részére. Ráadásul az Mt. 57. §-a értelmében ettől a szabálytól kollektív szerződés akár a munkavállaló hátrányára is eltérhet. Természetesen az Mt. 51. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkáltatónak meg kell térítenie a munkavállalónak a munkaviszony teljesítésével indokoltan felmerülő költségeit, így pl. az utazási költséget, vagy bármely más – a más munkáltatónál történő foglalkoztatásból eredő – kiadást.Annak ellenére, hogy az Mt. nem használja a kirendelés kifejezést, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó […]