Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2012. február 7-én (212. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3629

[…] jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, magán-nyugdíjpénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad. Az előző bekezdés szerinti csökkentett összegből – a törvényben foglalt részletes szabályok szerint – általában legfeljebb 33 százalékot, kivételesen legfeljebb 50 százalékot lehet levonni. A levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének. Ez a mentesség nem áll fenn a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása esetén. Ha az adós több munkáltatótól kap munkabért, a mentesség őt abból a munkabérből illeti meg, amelyet elsőként tiltottak le. Ha az adós ugyanattól a munkáltatótól egyidejűleg több jogcímen kap munkabért, ezeket a mentesség szempontjából összevontan kell figyelembe venni. A levonás után fennmaradó összegből korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely meghaladja az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének ötszörösét. A munkabérből történő levonásra vonatkozó egyéb rendelkezéseket a Vht. 65. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében a munkaviszony alapján kapott munkabérből legfeljebb 33 százalékot lehet levonni. A levonás a munkavállaló munkabérének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet az alábbi követelések fejében: a) tartásdíj, b) az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér-követelés, c) jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás. Több letiltás esetén a levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. E rendelkezés során a munkavállalói munkabérhez tartoznak a következő összegek is: a) a munkáltató által a munkavállaló részére a betegszabadság idejére kifizetett összeg, b) végkielégítés, c) jutalom. A munkáltatónak a letiltással kapcsolatos kötelezettségeit a Vht. 75-77. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében a munkáltató köteles az adós munkabéréből a letiltásban meghatározott összeget levonni, és – a letiltásban foglalt felhívás szerint – kifizetni a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen átutalni a végrehajtói letéti vagy más számlára. A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon a) értesítse az adóst a letiltásról, b) intézkedjék, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetés napján) a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalják át a végrehajtói letéti vagy más számlára, c) értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról a letiltást kibocsátó szervet. Ha az adós munkabéréből a rendszeresen, időszakonként visszatérő részletekben levonandó követelést valamelyik hónap folyamán részben vagy egyáltalán nem lehetett levonni, az elmaradt részleteket le kell vonni, mihelyt lehetséges. Az előző bekezdést alkalmazni kell az előző munkáltatónál és a munkaviszonyon kívül töltött idő alatt esedékessé vált részletekre is. E rendelkezések esetén is irányadók a levonást korlátozó rendelkezések. A munkáltató felelősségére vonatkozó előírásokat a Vht. 79. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelesség megszegése esetén a munkáltató a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. Ha a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelességet a munkáltató alkalmazottja szándékosan szegte meg, és a munkáltatótól a le nem vont összeget nem lehet behajtani, a be nem hajtott összeg erejéig az alkalmazott készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. Az adóhatóság által az adótartozás megfizetésére indított végrehajtási eljárásra, azzal összefüggő előírásokra […]