Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2010. március 9-én (169. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2900

[…] alapján állapítjuk meg, majd ezt alkalmazzuk valamennyi munkavállaló esetében. A fenti kívánalom a munkaszüneti napok tekintetében úgy valósulhat meg, hogy ha a munkaszüneti nap szombatra vagy vasárnapra esik, akkor az általánostól eltérő munkarendben foglalkoztatott munkavállalók részére is pihenőnapot határoz meg a munkáltató, kivéve azokat, akiket rendes munkaidőben beoszt munkavégzésre. Az ő pihenőnapjukat viszont másik napra teszi. A lényeg, hogy nekik is annyi pihenőnapot (pihenőidőt) kell kapniuk, mint akik nem dolgoztak munkaszüneti napon. Amennyiben a munkaszüneti nap hétköznapra esik, minden munkavállaló, aki nincs beosztva rendes munkaidőben történő munkavégzésre, a munkaszüneti nap okán nem végez munkát. Nekik ez az idő munkaszüneti nap miatt kiesett idő lesz. Így igazságossá válik a munkaszüneti nap miatt kiesett időre járó díjazás is. Az ugyanis nyilvánvaló, hogy az általános munkarendben foglalkoztatott (hétfőtől péntekig munkanap, szombat-vasárnap pihenőnap) munkavállalók nem kapnak munkaszüneti nap miatt kiesett időre járó díjazást, ha a munkaszüneti nap szombatra vagy vasárnapra esik, mert az a heti pihenőnapjuk egyébként is, ugyanakkor megilleti őket a munkaszüneti nap miatt kiesett időre járó díjazás minden hétköznapra eső munkaszüneti napra. Az Mt. rendelkezései szerint a munkaszüneti nap miatt kieső időre a munkavállalót távolléti díja illeti meg. Abban az esetben, ha a munkavállaló munkaszüneti napon rendes munkaidőben végez munkát, úgy a havidíjas munkavállalót – a havi bérén felül – a munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére, teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállalót – a munkaszüneti napon végzett munkájáért járó munkabérén felül - távolléti díja illeti meg. Amennyiben a munkaszüneti napon rendes munkaidőben történő munkavégzésre beosztott munkavállaló erre a napra […]