Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2005. október 11-én (68. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1199

[…] alapítványnál az alapító okiratban megjelölt személy vagy szerv gyakorolja a munkáltatói jogokat [Ptk. 74/C § (4) bekezdés]. A felszámolás kezdő időpontjától – a jogszabályok, kollektív szerződések, belső szabályzatok keretei között – a felszámoló gyakorolja a munkáltatói jogokat [Cstv. 47. § (5) bekezdés]. Nem előfeltétel, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának az adott munkáltatóval mint szervezettel kizárólag munkaviszonyban kell állnia. A munkáltatói jogkör gyakorlójáról való írásbeli tájékoztatás történhet magában a munkaszerződésben, lehetséges a munkaköri leírásban is. Mindaddig, míg a változásról a munkavállalót nem tájékoztatják, a korábbi közlés érvényes, vagyis megtagadhatja az utasítás teljesítését, ha az nem a vele közölt személytől származott. A munkáltatói jogkör gyakorlójának megjelölése, illetve meghatározása történhet olyan formában, hogy konkrét szervet vagy személyt jelöl meg a munkáltató, de olyan formában is, hogy a munkáltató SZMSZ-ére történik utalás. A munkaszervezet vezetője dönthet a munkáltatói jogkör megosztásáról. A tájékoztatás a munkavállaló számára azért is fontos, hogy tudja, hogy felette ki és milyen terjedelmű munkáltatói jogkört gyakorol, továbbá a munkavállalónak tudomással kell lennie arról is, hogy a munkaviszonyból származó kötelességét mely személy (szerv) felé teljesítse, továbbá jognyilatkozatait kinek teheti meg. Az Mt. 74. § (1) bekezdése értelmében a munkáltatónak tájékoztatnia kell a munkavállalót, hogy a munkáltatói jogkört ki gyakorolja nevében. Az értesítés elmaradása vagy téves tartalma a későbbi munkáltatói intézkedés jogszerűségét nem érinti, azonban zavart okozhat a munkavállaló és a munkáltató kapcsolatában: a munkavállaló nem fogadja el a munkáltatói jognyilatkozatot, nem teljesíti az utasítást stb. A munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos jognyilatkozatoknál elsődlegesen vizsgálni kell, hogy az arra feljogosítottól, tehát az arra jogkörrel rendelkező személytől (szervtől) származott-e. Ebből a szempontból a korábbi munkáltatói tájékoztatás a joggyakorló személyéről csak támpontot jelent, de az intézkedés jogszerűségét az dönti el, hogy valóban az járt-e el a munkáltató nevében, aki erre tőle felhatalmazást kapott. Ha a munkáltató elhatározásán múlik a jogkör gyakorlója személyének kijelölése, akkor bármikor dönthet annak megváltoztatásáról, illetőleg felhatalmazhatja a jogkörgyakorlót a munkajogi hatáskörének átruházására is. A mindennapi életben a munkáltatói jogkör gyakorlását szükséges lehet esetenként vagy az ügyek meghatározott csoportjára nézve átruházni. A munkáltató SZMSZ-ében célszerű meghatározni, hogy a munkáltatói jogkör átruházása mely esetekre, illetve ügyekre vonatkozik, és az átruházott hatáskörben ki és milyen mértékben jogosult eljárni. Nem jelenti a jogkör gyakorlásának átruházását, ha az intézkedést valóban a jogkör gyakorlója teszi, de arról az ő megbízása alapján más értesíti a munkavállalót. Vita esetében azonban bizonyítani kell, hogy valóban a jogkör gyakorlója döntött, jogellenes átruházás nem történt. Ha a munkáltatói jogkört gyakorló személyről a munkavállalót nem vagy tévesen értesítik, az még önmagában a munkáltatói intézkedést nem teszi jogellenessé. Az intézkedés jogszerűsége ugyanis nem azon múlik, hogy a megjelölt személy tette-e, hanem hogy annak valóban volt-e munkáltatói jogköre. Más kérdés, hogy a munkavállaló joggal bízhat abban, hogy a megjelölt személy rendelkezik munkáltatói jogkörrel, ezért a tájékoztatás helyességét nem kell vizsgálnia. A munkáltatói intézkedés érvénytelen, ha a munkáltatói jogkört nem az arra jogosított szerv, illetőleg személy gyakorolta, kivéve, ha a munkavállaló a körülményekből alappal következtetett az eljáró személy vagy szerv jogosultságára. Elsősorban a munkaszerződés megkötésével, módosításával, valamint megszüntetésével kapcsolatban merül fel a jogkör hiánya miatti érvénytelenség. Az Mt. a jogkör gyakorlásáról, tehát a munkaviszonyt érintő, munkáltató nevében hozott döntésről szól. Nincs azonban rendelkezés arról, hogy az intézkedést kinek kell aláírnia. Általában az írja alá a munkáltató részéről a munkaszerződést, annak módosítását, illetőleg rendes vagy rendkívüli felmondást, aki a jogkör gyakorlója. Önmagában azonban nem lehet a jogkör hiányára következtetni abból, hogy az intézkedést a munkáltató nevében más írta alá. Az Mt. az érvénytelenséget a jogkör hiányához kapcsolja, ami nem az intézkedés aláírásának, hanem a meghozott döntésnek a hibája. A munkáltató döntésének jogszerűségét nem érinti, ha azt a nevében más írta alá, mint aki azt meghozta. Ezt a körülményt azonban a munkáltatónak kell bizonyítania, mert ennek hiányában a döntést annak kell tulajdonítani, aki azt aláírta. A munkáltatói jogkör gyakorlása magában foglalja a munkaviszony létesítésére, módosítására, megszüntetésére vonatkozó jog gyakorlását, valamint a munkaviszonnyal összefüggő bármely munkáltatói intézkedést, például utasítás megtételére vonatkozó jogosultságokat. A munkáltatói jogkör gyakorlásával, a munkáltatói jogkör gyakorlásának átruházásával összefüggésben az irányadó jogalkalmazói, bírói gyakorlatot a következő legfelsőbb bírósági eseti döntések szemléltetik: – A munkáltató az, aki e minőségben a szerződés alanya, és nem az a természetes vagy jogi személy, aki a munkáltatót képviseli, annak nevében eljár. (MD II/109.) – A munkáltatói jogkör gyakorlására az jogosult, akit erre a jogszabály – például a Gt. – felhatalmaz, illetve az, aki erre nézve a jogosult rendelkezése alapján ügykörrel […]