4 cikk rendezése:
1. cikk / 4 Nyugdíjas munkavállaló táppénze
Kérdés: Meddig jogosult táppénzre, illetve mi lesz az ellátás alapja annak a munkavállalónak az esetében, aki 2017. augusztus 15-ig teljes munkaidőben, főfoglalkozású munkaviszonyban állt a munkáltató alkalmazásában, ekkor munkaviszonyát megszüntette, mert igénybe vette a nők 40 év jogosultsági ideje alapján járó nyugellátást, 2017. augusztus 17-től a korábbi munkáltatója tovább foglalkoztatja, és 2018. május 3-tól keresőképtelen? A munkavállaló nyugdíjának folyósítása 2018. április 1-jétől szünetel, mert elérte a jövedelemkorlátot, tehát ettől az időponttól fizeti a 3 százalékos pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, a betegszabadságát pedig már korábban kimerítette.
2. cikk / 4 Részmunkaidős munkavállaló táppénzalapja
Kérdés: Helyesen járt el az ügyintéző abban az esetben, ha a minimálbér alapulvételével számolta ki annak a munkaviszony keretében foglalkoztatott egyetemi hallgatónak a táppénzét, aki 2015. november 16-ától dolgozik a foglalkoztatónál, heti 20 órás munkaidőben, a munkabére havi 87 000 forint, tehát teljes munkaidőre vetítve meghaladja a minimálbért, és 2016. január 15-től keresőképtelen?
3. cikk / 4 Munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók szabadsága
Kérdés: Hogyan jár el helyesen a munkáltató a szabadságos napok kiadásánál, illetve számfejtésénél a munkaidőkeretben napi 12 órás munkaidőben, órabérben foglalkoztatott munkavállalók esetében? Helyes-e az az alkalmazás, hogy kiadásnál a munkarend szerinti munkanapokra írják ki, és számfejtik a szabadságra jutó távolléti díjat, azaz 1 órára jutó távolléti díj x 12 óra napi teljes munkaidő? A szabadságos napok nyilvántartásánál ez a dolgozónál 1 szabadságos napot jelent, vagy át kell számolni napi 8 órás munkarendnek megfelelően, tehát 12 órában foglalkoztatottnál 1 napi szabadságos távollét 1,5 nap szabadságnapot jelent, vagy ugyanúgy 1 szabadságnapot kell a nyilvántartásban is figyelembe venni? Hasonlóan kell eljárni a táppénz esetén is?
4. cikk / 4 Táppénz alapjának meghatározása több részmunkaidős munkáltató esetében
Kérdés: Egy cég 2000. február 1. óta részmunkaidős munkajogviszony keretében foglalkoztat egy munkavállalót napi 4 órában, havi bruttó 65 000 forint munkabérért. A munkavállaló további részmunkaidős munkaviszonyokat létesített. "A" munkáltatónál 2002. január 1. óta napi 2 órában dolgozik, személyi alapbére havi bruttó 30 000 forint, a "B" munkáltatónál 2005. július 1-jén létesített napi 2 órás részmunkaidős jogviszonyt, melyért havonta bruttó 25 000 forintot kap. A munkavállaló az eddig eltelt időszakban betegszabadságot nem vett igénybe, megszakítása nincs és 2006. februárban szülni fog. A 4 órás, főállásúnak tekintett munkáltató a dolgozótól levonja az szja-t, a 4 százalék egészségbiztosítási járulékot, a 8,5 százalék nyugdíjjárulékot , valamint az 1 százalék munkavállalói járulékot, a cég pedig megfizeti a 29 százalék tb-járulékot, a 3 százalék munkaadói járulékot, a 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást, valamint az egészségügyi hozzájárulás felét, 1725 Ft-ot. Mit kell levonnia a munkavállalótól az "A" és "B" cégeknek, illetve ugyanazokat a közterheket kell megfizetni "A" és "B" cégek esetében is, mint a főállású munkáltatónak? Hogyan kell meghatározni a táppénzalapot, illetve a jogosultságokat külön-külön kell-e meghatározni ebben az esetben? Mi a teendő akkor, ha egyik társaság sem kifizetőhely? Ha a "főállású" munkáltató kifizetőhely, akkor csak ebből a jogviszonyból származó jövedelmet és vonatkozási időt kell figyelembe venni?