Unió tagállamaiban munkát végző munkavállalók bérezése


Mire kell figyelnie a dolgozók külföldi munkavégzésével összefüggő bérezés során annak a cégnek, amely az unió több tagállamába készül kiküldeni munkavállalókat építési-szerelési munkák elvégzésére? Van ezzel kapcsolatban valamilyen különös szabályozás?


Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2015. április 14-én (276. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4693

[…] minden, az épületek építésére, javítására, fenntartására, átalakítására vagy elbontására vonatkozó építőmunka, és különösen a következő munkák:1. földkiemelés2. földmunkák3. tényleges építőmunka4. előre gyártott elemek összeszerelése és szétszerelése5. felszerelés vagy berendezés6. átalakítások7. felújítás8. javítás9. szétszerelés10. elbontás11. karbantartás12. fenntartás, festési és tisztítási munkák13. fejlesztésekAz érintett kérdések között található a minimális bérszint kérdése, beleértve a túlóradíjakat is [Irányelv 3. cikk (1) bekezdés c) pont]. Az irányelv rögzíti, hogy a minimális bérszint fogalmát annak a tagállamnak a nemzeti jogszabályai, illetve gyakorlata határozzák meg, amelynek a területén a munkavállaló kiküldetésben tartózkodik [Irányelv 3. cikk (1) bekezdése]. Pontosan e témakört érintően hozott – a magyar jogalkalmazás szempontjából is – fontos döntést az Európai Bíróság a C/396-13. számú ügyben, ezzel mint­egy útmutatást adva arra nézve, hogy a minimálbér-szabályozások szempontjából hogyan kell eljárni az egyes munkabérelemeket illetően. A szóban forgó ügyben egy lengyel társaság – amely a villamosenergia-ipar területén tevékenykedik, és Finnországban fiókteleppel rendelkezik – 186 munkavállalóval kötött Lengyelországban, a lengyel jog szerint munkaszerződést a finnországi olkiluotói atomerőmű-építkezésen végzendő elektromos munkák elvégzése céljából. A munkavállalókat a társaság Finnországban lévő fióktelepére küldték ki, munkavégzésük az építkezés helyszínén folyt, az elszállásolásuk pedig az építkezéstől 15 kilométerre lévő lakásokban lett megoldva. A munkavállalók perbeli álláspontja szerint a foglalkoztatójuk nem a villamosenergia-ágazatban és az épülettechnológia-ágazatban alkalmazandó finn kollektív megállapodások szerint járó minimálbért fizette a részükre, ezért léptek fel bérköveteléssel lengyel munkaadójukkal szemben. Az Európai Bíróság alapeljárásának tárgya az irányelvben szereplő "minimális bérszint" tartalmának meghatározásával volt kapcsolatos, vagyis azzal, hogy a minimálbérbe beletartozónak kell-e tekinteni a díjazás alapügyben is szóban forgó olyan elemeit, amelyek a bércsoport-besorolásnak megfelelően az alapórabér vagy a garantált teljesítménybér fogalmából, illetve a szabadságpénz, a napidíj és az út­időtérítés fizetéséből, valamint az elszállásolás költségeinek megtérítéséből következnek, mely utóbbiakat az irányelv mellékletének hatálya alá tartozó és az érintett munkavállalók kiküldetésének helye szerinti tagállamban általánosan alkalmazott kollektív megállapodás határoz meg, vagy amelyeket az étkezési utalványok odaítélése esetében a kiküldött munkavállalók és a származási ország szerinti munkáltatójuk közötti munkaviszony szabályoz. Nem kérdéses az irányelv ismeretében, hogy a minimális bérszinttel kapcsolatos kérdésekre, mint például a minimálbér meghatározására, a munkavállalók végzettsége, képzettsége, az általuk végzett munka jellege alapján történő bérbesorolásra is – a munkaviszonyra alkalmazandó jogtól függetlenül – a kiküldött munkavállalókat fogadó tagállam jogszabályait kell irányadónak tekinteni, ezt a bíróság döntése is megerősíti. A kiküldő tagállam szabályait pedig csak akkor kell figyelembe venni, ha azok a munkavállalóra nézve kedvezőbb munka- és foglalkoztatási feltételeket biztosítanak. Az ítélet azonban hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a fogadó államban érvényben lévő szabályokra hivatkozni lehessen a kiküldő munkáltatóval szemben, e szabályoknak kötelező erejűeknek kell lenniük, és meg kell felelniük az átláthatóság feltételeinek, ami többek között azt foglalja magában, hogy azok hozzáférhetők és egyértelműek legyenek. Ennek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata. Mindezek nyomán tehát az Irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a fogadó tagállam kollektív megállapodásai szabályozzák a munkavállalók bércsoportokba történő besorolásán alapuló, időbér- vagy teljesítménybér-alapú minimálbér számítását, akkor azokat kell alkalmazni a fogadó államba kiküldött munkavállalókra is. A bíróság mindemellett állást foglalt abban a kérdésben is, hogy az egyes bérelemeket, juttatásokat miként kell figyelembe venni a minimális bérszint vizsgálatakor. Az Irányelv 3. cikkének (7) bekezdése értelmében a kiküldetéshez tartozó juttatásokat a minimálbér részének kell tekinteni, kivéve ha azokat a kiküldetés kapcsán ténylegesen felmerült költségek, mint például utazás, lakás és ellátás megtérítésére fizetik ki. Az irányelv szerint vett napidíjnak az a rendeltetése, hogy biztosítsa az érintett munkavállalók szociális védelmét a kiküldetéshez kapcsolódó, abban álló hátrányok ellensúlyozása révén, hogy az érintettek a szokásos környezetüktől távol tartózkodnak. Amennyiben a napidíj ennek megfelelően kerül kifizetésre, akkor a kiküldetéshez kapcsolódó juttatásnak minősül, és a minimálbér […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.