Külföldi anyavállalat dolgozóinak magyarországi kirendelése


Jogosan járt-e el az APEH az alábbi esetben? Egy németországi anyavállalat dolgozói kirendelés keretében végeztek munkát egy magyar leányvállalatnál 2006-ban. A cég ezek után a – többségében török állampolgárságú – dolgozók után Magyarországon járulékot és adót nem fizetett, mert azt az anyacég fizette be Németországban. Magyarországon a kirendelt külföldi munkavállalók díjazásban nem részesültek, munkabérüket közvetlenül az anyacégtől kapták, aki azt a németországi folyószámlájukra utalta. A dolgozók bérét és egyéb költségeket az anyacég a magyar leányvállalatnak kiszámlázta. Az APEH-ellenőrzés arra hivatkozva, hogy a munkavállalók nem rendelkeztek E101-es igazolással, illetve hogy a német-magyar szociális egyezmény 6. és 7. cikkei alapján a dolgozókra a magyar jogszabályokat kell alkalmazni, a magyar céget akarja a kirendelt munkavállalók után járulékfizetésre kötelezni.


Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2010. június 29-én (176. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3010

[…] alá tartoznak, ezt E101 és E102 igazolással tanúsíthatják. Abban az esetben, ha a kirendeltek nem tartoztak a német joghatóság alá (mert nem rendelkeznek az E101, E102 igazolásokkal), akkor két variáció lehetséges. Az egyik, hogy a német céggel német jog szerint kötött munkaszerződés Magyarországon nem keletkeztet biztosítási kötelezettséget, és sem a kirendelt munkavállalók, sem utánuk a magyar leányvállalat nem köteles járulékfizetésre. Az Mt. hatálya ugyanis kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, de csak abban az esetben, ha a nemzetközi magánjog szabályai eltérően nem rendelkeznek [Mt. 1. § (1) bekezdés]. Az 1979. évi 13. tvr. 51. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek a munkaszerződés megkötésekor vagy később választottak. A (2) bekezdés előírása szerint jogválasztás hiányában a munkaviszonyra annak az államnak a joga irányadó, amelynek területén a) a munkavállaló a munkáját szokásosan végzi, abban az esetben is, ha ideiglenes jelleggel egy másik államban végzi munkáját, vagy b) az a telephely található, amely a munkavállalót alkalmazza, amennyiben munkáját szokásosan nem ugyanazon állam területén végzi, kivéve ha a körülményekből az állapítható meg, hogy a munkaviszony szorosabban kötődik egy másik államhoz, ebben az esetben a munkaviszonyra e másik állam jogát kell alkalmazni. Amennyiben az idézett szabályok alapján a német jogot kell irányadónak tekinteni (mert pl. a munkavállalókkal a német anyacég a német jog szerint kötött munkaszerződést), a magyar munkajog szabályait – leszámítva egyes, az Mt. 106/A. §-ban rögzített, a munkavállalók védelmét szolgáló garanciális jellegű rendelkezéseket – nem lehet alkalmazni. Ebben az esetben a munkavállalók biztosítási kötelezettségét sem lehet megállapítani, ugyanis a Tbj-tv. 5. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti - biztosítási kötelezettséget eredményező – munkaviszony alatt 2006. évben még kizárólag a magyar jog szerinti munkaviszonyt kellett érteni. Csupán 2010. évtől kell munkaviszonynak tekinteni a magyar jog hatálya alá tartozó munkaviszony mellett a külföldi jog hatálya alá tartozó munkaviszonyt is, feltéve hogy az alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik. A német jog szerint szerződött munkavállalók esetében tehát biztosítási kötelezettség nem […]
 
Kapcsolódó címkék:  
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.