Munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalók munkaideje
Kérdés
A 2 havi munkaidőkeretben foglalkoztatott dolgozók munkaszerződésében kötelező-e feltüntetni a ledolgozandó maximális munkaórák számát? Nem jelent-e problémát egy munkaügyi ellenőrzés során, ha a munkaszerződésben a munkáltató kikötötte, hogy bármennyi túlmunka ellentételeként összesen 2 óra túlóraátalányt fizet?
Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. november 11-én (139. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2380
[…] alkalmazásakor a megállapított időintervallumokon belül rendes munkaidőben beosztható és ledolgozandó munkaidő mennyisége eltérő lehet, attól függően, hogy hány munkanap, pihenőnap, munkaszüneti nap van a konkrét időkereten belül. Mivel ezek keretidőszakonként eltérőek lehetnek, a munkavállalóra irányadó munkaidőmérték, mint számítási egység, és az adott keretben számításba vehető munkanapok számának szorzata – ami lényegében az adott keretben rendes munkaidőben beosztható és ledolgozandó munkaórák száma – nem mindig azonos a különböző időszakokban. A munkáltató azonban természetesen nem dolgoztathatja korlátlanul munkavállalóját, hiszen a munkaidőkeret alkalmazása semmi esetre sem irányulhat a munkaidővel kapcsolatos egyéb szabályok kijátszására. Ez azt jelenti, hogy a munkaidőkeretben ledolgozandó órák száma nem haladhatja meg a törvényes munkaidőt. Az Mt. vonatkozó előírásai szerint – a rendes munkabéren felül – a rendkívüli munkavégzés ellenértéke átalány formájában is megállapítható. Mivel a rendkívüli munkavégzés szükségessége, mértéke és időpontja jellegéből fakadóan elvileg előre nem látható, ezért az átalány mértékét csak kalkulálni lehet. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve mindenképpen megköveteli, hogy a kalkulálás során a munkáltató figyelembe vegyen minden olyan körülményt (pl. újonnan belépő munkavállaló esetén a vele azonos munkakört betöltők túlóra-statisztikáira vonatkozó adatokat), melyek figyelembevételével megállapított átalány alkalmazása esetén a munkavállaló összességében nem részesül kevesebb vagy alacsonyabb ellenértékben, mintha a munkáltató tételes elszámolást alkalmazott volna. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a megállapított átalány összegének minden esetben egyeznie kell a tételes elszámolás szerinti összeggel. Az átalány mértéke utólag nem kifogásolható azon az alapon, hogy a tényleges munkavégzés meghaladta, illetve nem érte el a becsült értéket. A munkaügyi ellenőrzésnek egyébként nem képezi tárgyát az átalány mértékének vizsgálata. A rendkívüli munkavégzés utáni díjazás átalányban történő megállapításával kapcsolatban fontos tudni, hogy az átalány csak a rendkívüli munkavégzés […]
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. november 11-én (139. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2380
[…] alkalmazásakor a megállapított időintervallumokon belül rendes munkaidőben beosztható és ledolgozandó munkaidő mennyisége eltérő lehet, attól függően, hogy hány munkanap, pihenőnap, munkaszüneti nap van a konkrét időkereten belül. Mivel ezek keretidőszakonként eltérőek lehetnek, a munkavállalóra irányadó munkaidőmérték, mint számítási egység, és az adott keretben számításba vehető munkanapok számának szorzata – ami lényegében az adott keretben rendes munkaidőben beosztható és ledolgozandó munkaórák száma – nem mindig azonos a különböző időszakokban. A munkáltató azonban természetesen nem dolgoztathatja korlátlanul munkavállalóját, hiszen a munkaidőkeret alkalmazása semmi esetre sem irányulhat a munkaidővel kapcsolatos egyéb szabályok kijátszására. Ez azt jelenti, hogy a munkaidőkeretben ledolgozandó órák száma nem haladhatja meg a törvényes munkaidőt. Az Mt. vonatkozó előírásai szerint – a rendes munkabéren felül – a rendkívüli munkavégzés ellenértéke átalány formájában is megállapítható. Mivel a rendkívüli munkavégzés szükségessége, mértéke és időpontja jellegéből fakadóan elvileg előre nem látható, ezért az átalány mértékét csak kalkulálni lehet. A rendeltetésszerű joggyakorlás elve mindenképpen megköveteli, hogy a kalkulálás során a munkáltató figyelembe vegyen minden olyan körülményt (pl. újonnan belépő munkavállaló esetén a vele azonos munkakört betöltők túlóra-statisztikáira vonatkozó adatokat), melyek figyelembevételével megállapított átalány alkalmazása esetén a munkavállaló összességében nem részesül kevesebb vagy alacsonyabb ellenértékben, mintha a munkáltató tételes elszámolást alkalmazott volna. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a megállapított átalány összegének minden esetben egyeznie kell a tételes elszámolás szerinti összeggel. Az átalány mértéke utólag nem kifogásolható azon az alapon, hogy a tényleges munkavégzés meghaladta, illetve nem érte el a becsült értéket. A munkaügyi ellenőrzésnek egyébként nem képezi tárgyát az átalány mértékének vizsgálata. A rendkívüli munkavégzés utáni díjazás átalányban történő megállapításával kapcsolatban fontos tudni, hogy az átalány csak a rendkívüli munkavégzés […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
