Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. szeptember 16-án (135. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2317

[…] testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében rendelhető el. Rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet. A munkavállaló számára naptári évenként legfeljebb 200, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb 300 óra rendkívüli munkavégzés rendelhető el. A rendkívüli munkavégzés előző bekezdés szerinti mértékébe az ügyelet teljes tartamát be kell számítani, ha az ügyelet alatt a munkavégzés időtartama nem mérhető. Rendkívüli munkára nem vehető igénybe a nő terhessége megállapításától a gyermeke 1 éves koráig, a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermek 1 éves koráig, valamint a munkavállaló, ha a foglalkoztatására a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor. E rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet. A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló – gyermeke 1 éves korától 4 éves koráig – csak beleegyezésével vehető igénybe rendkívüli munkára. A fentiekben idézett és részletezett rendelkezések értelmezéséből következően a munkáltató rendkívüli munkavégzést különösen indokolt esetben (jogszerűen) rendelhet el, utasítását az érintett munkavállaló köteles végrehajtani, utasítása alapján a munkavállaló köteles rendkívüli munkavégzést teljesíteni. Amennyiben a munkáltató által (jogszerűen) elrendelt rendkívüli munkavégzés nem esik az Mt. 127. §-ában meghatározott korlátozásokba, és az érintett munkavállaló a rendkívüli munkavégzést megtagadja, e körülmény munkaviszonyából eredő kötelezettség vétkes megszegésének minősülhet, és adott esetben […]