Órabéres munkavállaló szabadsága
Kérdés
Hogyan kell megállapítani az órabérben dolgozó munkavállalók szabadságát? Mennyi szabadság jár éves szinten annak a rendszeres szociális járadékban részesülő munkavállalónak, aki órabérben dolgozik, nem rendszeresen napi 4 órát?
Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. július 29-én (132. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2279
[…] szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. Az Mt. 135. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. A Legfelsőbb Bíróság MK 19. sz. kollégiumi állásfoglalása értelmében a munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben, hanem részmunkaidőben alkalmazta. Az alapszabadság és pótszabadság tekintetében az Mt. olyan korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, amely szerint az alapszabadság és a pótszabadság csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót illetné meg. A részmunkaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra való jogosultsága pedig kifejezetten következik az Mt. 5. §-ában foglaltaktól. Ha az ilyen módon alkalmazott munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerint minden munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat. A rendes szabadság idejére járó díjazás azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időre jár (például napi 4 órát munkaidőben foglalkoztatottat egy szabadságnapra is 4 órai távolléti díj illeti meg). Ha pedig a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló csak a hét meghatározott napjain végez munkát úgy, hogy hetenként kettőnél több napon nem dolgozik, ugyancsak az Mt. 130. § (1) bekezdésének szabályai az irányadók. Ilyenkor azonban – az Mt. 135. §-ának (2) bekezdése szerint – a szabadság kiadása tekintetében a hét minden munkanapja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. Szabadságidőre járó díjazás kiszámításánál az előző bekezdésben említett munkavállalók esetében is azokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a hét 5 munkanapján csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak esetében. A megadott adatok alapján nem állapítható meg, hogy a kérdéses esetben megjelölt munkavállaló heti, illetve havi munkaideje mennyi, milyen százalékos mértékű részfoglalkozásban foglalkoztatják. A kérdéses esetben […]
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2008. július 29-én (132. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2279
[…] szabadság kiadásánál a munkarend (munkaidő-beosztás) szerinti munkanapokat kell figyelembe venni. Az Mt. 135. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a heti kettőnél több pihenőnapot biztosító munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása tekintetében a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. A Legfelsőbb Bíróság MK 19. sz. kollégiumi állásfoglalása értelmében a munkavállalónak évi rendes szabadság akkor is jár, ha a munkáltató őt nem teljes munkaidőben, hanem részmunkaidőben alkalmazta. Az alapszabadság és pótszabadság tekintetében az Mt. olyan korlátozó rendelkezést nem tartalmaz, amely szerint az alapszabadság és a pótszabadság csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót illetné meg. A részmunkaidőre alkalmazott munkavállalók szabadságra való jogosultsága pedig kifejezetten következik az Mt. 5. §-ában foglaltaktól. Ha az ilyen módon alkalmazott munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerint minden munkanapján munkát végez, a szabadság ugyanolyan mértékben megilleti, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat. A rendes szabadság idejére járó díjazás azonban ilyenkor csak a munkaidejével arányos időre jár (például napi 4 órát munkaidőben foglalkoztatottat egy szabadságnapra is 4 órai távolléti díj illeti meg). Ha pedig a nem teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló csak a hét meghatározott napjain végez munkát úgy, hogy hetenként kettőnél több napon nem dolgozik, ugyancsak az Mt. 130. § (1) bekezdésének szabályai az irányadók. Ilyenkor azonban – az Mt. 135. §-ának (2) bekezdése szerint – a szabadság kiadása tekintetében a hét minden munkanapja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot. Szabadságidőre járó díjazás kiszámításánál az előző bekezdésben említett munkavállalók esetében is azokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a hét 5 munkanapján csökkentett munkaidőben foglalkoztatottak esetében. A megadott adatok alapján nem állapítható meg, hogy a kérdéses esetben megjelölt munkavállaló heti, illetve havi munkaideje mennyi, milyen százalékos mértékű részfoglalkozásban foglalkoztatják. A kérdéses esetben […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
