Munkaidőkeretben dolgozó munkavállaló pihenőnapja


Milyen juttatásokat, illetve pótlékokat kell kapnia annak az alkalmazottnak, aki munkaidőkeretben dolgozik, nem folyamatos munkarendben, három műszakban, fizetett ünnep napján nem dolgozhat, de műszakját előző este 22.00-kor kezdte és ünnepnap 6.00-kor fejezte be? Jelen esetben az alkalmazott 2006. március 14-én 22.00-kor kezdte műszakját és 2006. március 15-én 6.00-kor fejezte be. Mi a teendő, ha szintén fent nevezett alkalmazott 2006. március hónapban a fizetett ünnep nélkül 22 munkanapot dolgozott, és a fizetett ünnepen pihenőnapját töltötte? A pihenőnapra nem jár bér, de a fizetett ünnepre igen, tehát aki nem pihenőnapon volt 2006. március 15-én, hanem fizetett ünnepen, több bért kap, mint az, aki dolgozott. Milyen módon lehet rendezni az eltéréseket?


Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2006. május 30-án (83. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1455

[…] 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26. Ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, az e napon, illetve a húsvétvasárnapon és a pünkösdvasárnapon történő munkavégzés tekintetében a munkaszüneti napra vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A műszakpótlékra vonatkozó előírásokat az Mt. 146. §-ában foglalt rendelkezések tartalmazzák. E rendelkezések értelmében a több műszakos munkaidő-beosztásban [117. § (1) bekezdés e) pont], illetve a megszakítás nélküli munkarendben [118. § (2) bekezdés] foglalkoztatott munkavállalónak délutáni, illetőleg éjszakai műszakpótlék jár. A délutáni műszakban történő munkavégzés [117. § (1) bekezdés f) pont] esetén a műszakpótlék mértéke 15 százalék, az éjszakai műszakban történő munkavégzés [117. § (1) bekezdés g) pont] esetén a műszakpótlék mértéke 30 százalék. A megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a délutáni műszak után további 5, az éjszakai műszak után további 10 százalék műszakpótlék illeti meg. A műszakpótlék mértékének meghatározásakor a 145. § rendelkezése megfelelően irányadó. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a felek eltérő megállapodásának hiányában a műszakpótlék csak abban az esetben fizetendő, ha a munkavállaló munkaidő-beosztása szerint váltásos műszakban végzi a munkáját. Erre figyelemmel nem jogosult műszakpótlékra az állandó nappalosként, az állandó délutánosként vagy állandó éjszakai műszakban foglalkoztatott munkavállaló. A munkaszüneti napi pótlékra vonatkozó előírásokat az Mt. 149. §-ában foglalt rendelkezések határozzák meg. E rendelkezések értelmében munkaszüneti napon a munkaidő-beosztás alapján munkát végző havidíjas munkavállalót – a havi munkabérén felül – munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabére, teljesítménybérrel vagy órabérrel díjazott munkavállalót - munkaszüneti napon végzett munkáért járó munkabérén felül – távolléti díj illeti meg. Munkaszüneti napon a rendkívüli munkavégzésre kötelezett munkavállalót az előző bekezdés alapján járó munkabéren felül a 147. § (3) vagy (5) bekezdésében meghatározott ellenérték is megilleti. Ha a munkavállaló a munkaszüneti napra tekintettel mentesül a munkavégzés alól, részére – a kiesett időre – távolléti díjat kell kifizetni [Mt. 151. § (2) bekezdés d) pont]. Az ítélkezési gyakorlat értelmében a szabad- vagy pihenőnapra eső munkaszüneti napra nem jár távolléti díj (LB Mfv. 10588/2003.). A munkaszüneti napon a munkavállalónak főszabály szerint nem kell munkát végeznie. Ennek értelemszerűen csak akkor van jelentősége, ha egyébként a munkavállalónak azon a naptári napon munkavégzési kötelezettsége lenne, vagyis a rá irányadó munkaidő-beosztás szerint az a nap számára munkanap. Ezért, ha a munkaszüneti nap a munkavállaló szabadnapjára vagy heti pihenőnapjára esik, amikor egyébként nincsen munkavégzési kötelezettsége, a munkaszüneti napra vonatkozó szabályok nem érvényesülnek az ítélkezési gyakorlat szerint. Munkaszüneti nap miatt kiesett munkaidőre távolléti díj jár. E rendelkezés értelmezése szerint a munkaszüneti napra csak abban az esetben jár díjazás, ha a munkavállaló a munkaszüneti napra tekintettel mentesül a munkavégzés alól, és emiatt kieső munkaideje van. Ez a helyzet általában csak akkor áll fenn, ha a munkaszüneti nap – a munkavállalóra vonatkozó munkaidő-beosztás szerint – munkanapra esik, mert csak ilyenkor eredményez munkaidő-kiesést az ünnepnap. Ebből következően nem illeti meg díjazás a munkavállalót, ha a munkaszüneti nap a heti pihenőnapjára esik, amely a munkaidő-beosztástól függően lehet a hét bármely napja. Nem jár díjazás továbbá akkor sem, ha a munkaszüneti nap a szabadnappal esik egybe. Az Mt. 151. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezésből következően nem jogosultak díjazásra azok sem, akik a munkaszüneti napon nem mentesültek a munkavégzés alól, mivel ilyen esetben sincs a kieső munkaidő miatt keresetveszteség. Más kérdés, hogy erre az esetre az Mt. a munkavégzés sajátosságának megfelelően díjazást biztosít (Mt. 149. §). Korábbi eseti döntés értelmében a havidíjasnak nincs munkaidő-kiesése, ezért őt külön díjazás – munkaidő-kiesés címén – nem illeti meg (LB M. törv. II. 10013/1985.). A fentiekben ismertetett és részletezett állásponttól részben eltérő álláspont vált ismerté az utóbbi időszakban a szakirodalomban. Az újabb álláspont az Mt. 125. § (1) bekezdésben foglalt rendelkezésből kiindulva megállapítja, hogy munkaszüneti napon munkavégzés a megszakítás nélküli munkarendben, vagy a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál, illetőleg ilyen munkakörben foglalkoztatható munkavállalóktól eltekintve egyéb munkarendben, illetve munkakörben foglalkoztatott munkavállalók esetében nem rendelhető el. Erre figyelemmel munkaszüneti […]
 
Kapcsolódó címkék:  
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.