Részlet a válaszból
Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2004. május 4-én (36. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 634

[…] folyamatos munkarendnek minősíti a hétköznapi üzemelési napokon megszakítás nélküli munkát előíró munkarendet. Az Mt. 117/B. § 1. pontja értelmében a teljes (törvényes) munkaidő mértéke napi 8 óra, heti 40 óra. A törvényes munkaidő legkisebb egységét az Mt. egy nap alatt teljesítendő munkaidővel határozza meg, ezért munkaidőkeretről csak akkor beszélhetünk, ha a munkaidőkeretként meghatározott időegység egy napnál hosszabb. Azoknál a munkáltatóknál, ahol nincs hatályos kollektív szerződés, a munkaidő legfeljebb kéthavi vagy nyolcheti munkaidőkeretben is meghatározható. A munkaidőkeret egyéves, illetve 52 hetes időegységben való meghatározása kollektív szerződésben és kizárólag az Mt.-ben felsorolt esetekben lehetséges. A munkaidőkeret alkalmazása nem eredményezheti a teljes munkaidőre vonatkozó szabályok kijátszását. A munkaidőkeret a napi teljes munkaidő alapulvételével határozható meg, azonban a munkaidőkeret nem azonos a ténylegesen munkában töltött idővel. A munkaidőkeretet különböző, munkából távol töltött idők terhelhetik [a keresőképtelenség, vagy az Mt. 152. § (2) bekezdésében felsorolt esetek, pl.: évi rendes szabadság, tanulmányi szabadság, munkaszüneti nap, valamint egyéb igazolt hiányzások ideje is]. Ezeket az időket hozzá kell adni a ledolgozott munkaórák számához, vagy figyelmen kívül kell hagyni, mert a munkáltató a munkaidőkereten belül nem dolgoztathatja le a munkavállalóval a törvényben meghatározott okból távol töltött időt. A kérdéses esetben nem állapítható meg, hogy az érintett munkavállalót milyen időegységű […]