Önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztári tagdíj


Amennyiben a munkáltató úgy határoz, hogy a munkavállalója javára önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárba befizetéseket teljesít, akkor minden munkavállalója számára kell fizetnie, vagy lehetséges csak egyes munkavállalóknak? Ha mindenkinek fizetni kell, lehet különböző összeg, vagy a hozzájárulásnak egységesnek kell lennie? Mi minősül adománynak? Felveheti-e a munkavállaló egy összegben? Milyen gyakorisággal lehet adni? Milyen adó-, illetve járulékkötelezettség terheli? Azonosnak kell-e lenniük az egyes munkavállalóknak adott összegeknek?


Megjelent a Társadalombiztosítási Levelekben 2003. december 16-án (27. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 471

[…] Adomány lehet tehát pénz vagy vagyoni értékkel rendelkező forgalomképes dolog, szellemi alkotás vagy vagyoni értékű jog tulajdonjogának ingyenes, azaz térítésmentes és ellenszolgáltatás nélküli átruházása. Ennek gyakorisága kizárólag az adományt nyújtó döntésétől függ. A támogató munkáltató jogosult meghatározni, hogy adományát a pénztár milyen célra és milyen módon használhatja fel, de a támogatás csak a pénztártagság egészének vagy az alapszabályban meghatározott tagsági körnek nyújtható. Az alapszabály számtalan módon meghatározhatja az adományban részesíthető tagsági kört (például: az ugyanazon munkáltatóval munkaviszonyban álló pénztártagok körét, és/vagy az ugyanazon munkáltatónál ugyanazon beosztást betöltő vagy ugyanazon munkakört ellátó pénztártagok körét, és/vagy valamely konkrét közigazgatási határok között állandó lakóhellyel rendelkező tagok körét stb., továbbá egyszerre több szempont is választható), ez minden pénztárnál más és más lehet. A támogató által meghatározott tagsági kör az adományból azonos arányban részesülhet, közöttük különbség nem tehető. A pénztártag számára a nyugdíjpénztár egyéni számlát vezet, amelyen a befizetett tagdíjak, egyéb befizetések, munkáltatói hozzájárulások, adományok megfelelő részét a szolgáltatások fedezeteként jóváírja, illetve a tagnak a pénztárral szembeni követeléseként az alapszabályban rögzítettek szerint elismer. A nyugdíjpénztár tagja az egyéni számláján ilyenformán nyilvántartott összeghez a várakozási idő letelte, a tényleges nyugdíjszolgáltatáshoz a nyugdíjkorhatár elérése után juthat hozzá. A várakozási idő az Öpt. szerint kötelezően legalább 10 év, ettől azonban a nyugdíjpénztár alapszabálya felfelé eltérhet. A várakozási idő letelte után, de még a nyugdíjszolgáltatásra jogosultság megnyílása előtt a pénztártag az egyéni számláján lévő öszszeggel a következők szerint rendelkezhet: a) a pénztárban változatlan feltételek mellett tag marad; b) a pénztártagságát folytatja, és a nyilvántartott összeg egészét vagy – legfeljebb háromévente egy alkalommal – egy részét a nyugdíjkorhatár elérése előtt felveszi; c) a pénztárból kilép; d) tagdíj fizetése nélkül az egyéni számláján lévő összeget a pénztárban hagyja. Mindebből látható, hogy kizárólag adomány egyösszegű felvételére nincs mód. A nyugdíjpénztárba befizetett összegekhez – nem számítva a tagsági viszony megszüntetésének esetét, ami viszont kedvezőtlen visszafizetési feltételekkel jár – tehát a pénztártag legkorábban 10 év után, illetőleg nyugdíjkorhatárának betöltésekor juthat hozzá. Az adó- és járulékkötelezettségek meghatározását az eltérő szabályokra tekintettel külön-külön kell elvégezni. A Tbj-tv. 21. §-a járulékalapot nem képező jövedelemnek minősíti a foglalkoztató által az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj (munkáltatói hozzájárulás) összegének azt a részét, amely havonta nem haladja meg a tárgyhónap első napján érvényes minimálbér összegét. Jelenleg tehát 50 000 forint összeghatárig a munkáltató által átvállalt tagdíj, hozzájárulás mentes a társadalombiztosítási járulék (29 százalék), valamint a nyugdíjjárulék (8,5 százalék, illetve 1,5 százalék) és az egészségbiztosítási járulék (3 százalék) fizetése alól. Nem mellékes, hogy a járulékfizetési mentesség kizárólag a biztosítási jogviszonyban történő foglalkoztatás esetére vonatkoztatható. Ha a munkáltató a hozzájárulást több hónapra előre egy összegben utalja át, akkor havonta fizetett munkáltatói hozzájárulásnak az a havi összeg minősül, amelyet a pénztári alapokban a munkáltató rendelkezése alapján, az átutalást követően, dátum szerint az egyes hónapokban tagdíjként ír jóvá a pénztár. Több munkáltató esetén az Eho-tv. szerint a magánszemély után fizetendő tételes egészségügyi hozzájárulásra sorrendben kötelezett munkáltató érvényesítheti a járulékfizetési mentességet, akkor is, ha egyébként a törvényben említett időszakban a tételes egészségügyi hozzájárulást nem kell megfizetnie. Értelemszerűen a jelzett összeghatárt meghaladó munkáltatói hozzájárulás – de csak az azt meghaladó rész – járulékalapot képező jövedelemnek minősül, és utána az általános szabályok szerint kell a foglalkoztatót terhelő és a biztosítottat terhelő járulékokat megfizetni. A munkáltatói hozzájárulás az Szja-tv.-ben meghatározott feltételek teljesülése esetén adómentességet […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.